Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízfolyások rendezése és hasznosítása 2. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)

9. Vízlépcsők és műtárgyaik

9.2.2.3. 3 A szádfalak hatása a felhajtó erőre

Bligh vagy Lane módszerével csak az L értékét tudjuk meghatározni, Kérdés azonban, hogy ebből adódó t^ hosszúságú szádfalat (9.20 ábra) a gát felső vagy alsó végéhez verjük le vagy t^/2 hosszúságú szádfalat alkalmazunk a műtárgy mindkét végén.

A 9.20 ábrán jól érzékelhető, hogy a felhajtó erő szempontjából a legkedvezőbb, ha a gát felső (1) végén és a legkedvezőtlenebb ha a gát alsó végén (2) helyezzük el a szádfalat.

Ebből azonban nem következik az, hogy a gát felső végén verjük le a szádfalat. A gyakorlatban célszerűbb a szádfalat megosztani a felső és alsó vég között úgy, hogy a felső valamivel hosszabb legyen. A rövidebb szádfal leverése egyrészt gazdaságosabb, másrészt az alsó szádfal hatékonyan véd a hirdaulikus talajtörés ellen (lásd a 9.2.2.3. 5 alatt).

143