Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízfolyások rendezése és hasznosítása 2. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)

9. Vízlépcsők és műtárgyaik

A szivárgás a felviznmederből indul el és az áramlási vonalakon át jut az alvizbe. Az 1-es és 2-es pontok potencjáltartalma a (9.5/a) alapján:

A-‘k (t + z,)“'kH

(“2 --k (-y +z2)"-k(H-h)

A felviz, ill. alviz közötti teljes potenciálkülönbség

92 - =kh

Mi ezt a potenciálkülönbséget a 9,18 ábrán n (n = 36) részre osztottuk, s igy egy-egy elemi szivárgási felületre jutó potenciál különbség:

A^= k

(9.9)

Figyelembe véve még a (9.7) összefüggést, a gát alatti m sávban, egységnyi szélességben átszivárgó összes vízhozam:

Q = mk

(9.8/a)

A (9. 5/a)-ból kapjuk meg a p-nyomáseloszlás függvényét, mely a műtárgy alaplemezére ható felhajtó erő meghatározása szempontjából fontos. Egy potenciál vonalra jutó nyomáscsökkenés értéke (vizoszlopban):

Ap _ h

7 ~ n

Ennek alapján a gátra ható felhajtó erő ábra könnyen megszerkeszthető: a felviz felől indulva a szélső áramvonalon minden potenciálvonallal való metszéspontban függőlegest emelünk és a h/n értékkel csökkentjük, a felhajtó erőt (9.17 ábra). A műtárgyra a C-D szakaszon hat a felhajtó erő.

140