Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízépítési hibák (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
1. Földgát surrantós árapasztó műtárgyának meghibásodása
1. FÖLDGÁT SURRANTÓS ÁRAPASZTÓ MŰTRÁGYÁNAK MEGHIBÁSODÁSA 1.1 A vízépítési műtárgyak mértékadó terheléséről általában A következőkben tárgyalt árapasztó surrantó kisebb földgátaknál több ízben is épült hazánkban és hol kisebb rongálódásokat, hol teljes pusztulást szenvedett. Kétségtelen, hogy olyan esetekben, amikor a műtárgy elpusztult, a műtárgyak terhelése a számítottnál nagyobb volt, és a terhelés csökkentése érdekében igen gyakran elmulasztották a fenékkiüritő zsilip idejében való nyitását. Mielőtt a részletesebb műszaki vizsgálatra rátérnénk egy pár szót kell szólni a műtárgyak (különösen a kisebb műtárgyak) túlterhelésből származó katasztrófáiról. A műtárgyaknak legnagyobb terhelését általában a gyakoriság, ill. a valószínűség törvényei alapján szoktuk megállapítani és a legvalószínűbb veszélyes terhelésre, megfelelő biztonsági tényezők figyelembevételével szoktuk méretezni. Újabban azonban mind gyakrabban fordul elő, hogy a műtárgyak tönkremennek olyan terheléstől, amelyek messze túlhaladják a várható, vagy számítható legvalószínűbb veszélyes értéket. Szerencsére a műtárgyak nagyrészénél nem okoz ez pusztulást, csak esetleg károsodást, és csak utólag állapítják meg a tényt, hogy a hidraulikai számításokkal nem egyezik a vízhozam mennyisége. Így pl. a rakacai gát építése közben levonult árvíz majdnem 80%-kal haladta meg az előre számított legveszélyesebbnek tartott terhelést és ezért utólag meg kellett növelni az árapasztó műtárgyak kapacitását. Ezeknek a katasztrófális nagyvizeknek az oka többféle lehet. A régi megfigyelések ritka hálózata egyes katasztrófáli- san nagy, vagy súlyos természeti események regisztrálására nem volt alkalmas, vagy a vízgyűjtő terület Lefolyási viszonyai a művelés fejlődése folytán változtak, esetleg periódikus változások a meteorológiai viszonyokban. stb. Így a leggondosabban végzett és a legkörültekintőbb hidraulikai adatszolgáltatásnál is váratlanul nagy terhelések adódhatnak az árapasztó műtárgyakra. Ez ellen a műtárgyat magát teljes mértékben kiépíteni gazdaságtalan volna, azonkívül nem is ismerjük azt az árvizet, vagy azt a terhelést, amelyiknél nagyobbat már el sem tudunk képzelni. Ezért az ilyen műtárgyaknál célszerű arra gondolni, hogy egy katasztrófában nagy, vagy akár csak a legnagyobb és legvalószínűbb terhelésként elismert vízhozamnál nagyobb vízhozam, olyan rongálódásokat okozzon, amelyek aránylag kis költséggel helyrehozhatók és a műtárgy épségét kismértékben változtatják. Természetesen vonatkozik ez olyan esetekre is, amikor a műtárgynak és a műtárgy alatt következő medernek olyan alakot adunk, hogy katasztrófa 7
