Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízépítési hibák (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
3. A dunaújvárosi II. sz. szivattyútelep tápláló alagútjának meghibásodása
Az 1968-ban épült szivattyútelep a Duna jobb partján, ettől mintegy 130 m-re van (3-1. ábra). Vízellátása a Dunából történik, egy 2x1, 6x1 m- es iker szelvényű vasbeton alagúttal, melynek földtakarása 6-8 m között változik (3-2. ábra). A rendezetlen partot tereprendezés céljából kazettánként feltöltötték. A szivattyútelep célja a közeli épületelemgyár vizzel való ellátása. Az épületelemgyárnak azonban jelentős a kavicsigénye is, melyet uszályokon a FOKA (Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat) szállított a Dunán, viziuton. A kavics kirakásán a Duna folyó parti részét kellett igénybe venni. 3.2 A meghibásodás és előzményei A folyópartnak kavicsrakodásra történő igénybevételéhez a helyi Tanács engedélye volt szükséges. A FOKA tehát közterületfoglalási engedélyezéssel fordult a Tanácshoz, aki az engedélyt megadta. A Dunaújvárosi Tanács Műszaki Osztálya közterületfoglalási engedélyezése szerint többek között a Dunaújváros Dunapart 4. számú kazettájában 130 m hosszában és 40 m szélességben engedélyezte a vállalatnak a folyami kavics partrarakását és tárolását úgy, hogy a 4 és 4/a. számú kazetták területére a rakodási magasság 10 méter. Az engedélyezés nem jelölte meg a szóbanforgó kazettában a terepszint alatti műtárgyakat. A FOKA az engedély birtokában a kavics deponálását megkezdte, de az engedélyezett 10 m magasság (105, mA.f. szint) helyett 13,5 m-es magasságra (108,5 mA.f.) deponálta a kavicsot, (3-2. ábra). A Dunai Vasmű 1973. júliusában levélben megkereste a Városi Tanács VB. Műszaki Osztályát és kérte, hogy a FOKA Vállalat részére kiadott köztér ületfoglalási engedélyt módosítsa, ill. vizsgálja felül, tekintettel arra, hogy a FOKA a II. számú szivattyuház tápláló alagutjának nyomvonalát 17 m magasságban megterhelte folyami kaviccsal, aminek következtében az alagút eltörött. A II. számú szivattyútelep gravitációs dunai vizbevezetésnek buvár- felderitése a következőket állapította meg: A 120 m-es dunai vizbevezető tápláló alagút 5 db, egyenként 24 m-es betonidomból áll. Az idomok összeillesztése vasbeton átfedő lemezekkel van takarva. A Duna felőli sorrend figyelembevételével az 1, és 2. sz, idom között vízszintes és függőleges irányú elmozdulás volt észlelhető. 1. csomópont A betonidomok a talplemeznél 31 xcm-re, a déli oldalon 35 cm-re távolodtak el egymástól. Függőleges értelemben a 2.sz. idom 15 cm-rel magasabban van az l.sz. betonidomnál. A magasabban fekvő 2.sz. betonidom felső peremét a fedő vasbeton lemez élben lemorzsolta. 30