Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízépítési hibák (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
14. A Túr folyó torkolati bukója
vitották, vakolattal átvonták, azonban természetszerűleg az ilyen utólag alkalmazott vakolat nem jelent tartós megoldást. Súlyosbítja a helyzetet az, hogy a szivacsos beton időnként teljesen árvíz alá keríti, azonkívül a hó az oszlopok tetején lerakódik, majd megolvad, és ilyen módon az árvíz is és az olvadó hőié is időnként átáztatja a betont. Az uj javítások helyein, az uj cementdus vakolatból, az átázott betonból kiszivárgó viz mészkivirág- zást okoz, bár olyan viznyomás, amelyik a betonon keresztül szivárgást okoznak a szilip-pillér tetejénél, nincs. Ilyen szivárgás a pillérek alján tapasztalható, közvetlenül a zsilip mellett. A pillérek felső vízszintes felülete vízzáró vakolattal vagy járda felülettel ellátva nincsen. A műtárgy igy a tapasztalatok szerint teljesen magára hagyva 5-10 évet bir csak ki és akkor fokozatosan elmálik. A fenntartás természetesen ezt az időt meghosszabbíthatja, mig kedvezőtlen időjárás, vagy vízjárás rövidítheti. 14.5 A hibák javítása Ha a műtárgy kicserélése 10 éven belül nem várható, akkor vasbeton részei fenntartásra szolrulnak. Célszerű volna a lemállott vakolatok helyett dróthálős vakolatot készíteni, a drótháló helyenként a betonba vésett és a vakolat elkészítése előtt már bebetonozott tüskékhez erősítendő. A régi műtárgy vakolattal burkolva készült, és jó példáját mutatja annak, hogy a vízépítési műtárgyakat nem célszerű vakolva készíteni, gazdaságosabb gondosabb zsaluzás mellett a nyers betonfelületet meghagyni. Ilyen módon a rossz beton készítése is jobban ellenőrizhető. Az állandóan viz alatt levő részek romlása lassabb Ütemű, mint a vízből kiálló és időnként árvíztől elborított részeké. Azonban itt is felléphetnek repedések, mégpedig elsősorban a ferde bukőfalon. Vasbeton falról lévén sző, a repedések hatására hirtelem összeomlása a bukónak nem következhet be, csak fokozatosan, a vizzáróképessége a bukónak romlik és a repedések szaporodásával arányosan nő a beton kioldódása. A bukófalon esetleg tapasztalható repedések azonban egyszerűen habarccsal való kikenéssel javíthatók. Ha a gazdasági viszonyok esetleg hosszabb időre szükségessé teszik a gát fenntartását, akkor szóba jöhet az az átalakítás is, amelynél a gátnál alkalmazott agyagos nehezéket eltávolítjuk és helyette sovány betont, kőbetont, franciabetont építünk a bukőfal alá, mégpedig olyan méretekkel, hogy ez a beton egyúttal megtámassza a ferde bukófalat is. Ilyen módon a vasbeton műtárgy leglényegesebb része, a bukófal sulytámfallá alakítható át. Az igy átalakitott gát abban az esetben, ha a gát fölött épül majd az újabb vízlépcső, a kisviz fölé érő részek eltávolítása után, mint fenéklépcső szerepelhet és ezáltal kedvezőbb helyzetbe kerül a szivárgás szempontjából és utófenék szempontjából is az uj gát. Ezt a megoldást természetesen még tanulmányozni kell és még tapasztalatokat kell szerezni a Túr jelenlegi legnagyobb árvizeire vonatkozóan is. 183
