Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízépítési hibák (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
13. Vízfolyásokba vezetett szennyvízlevezető csövek hibái
9. A folyók partjai eróziónak vannak kitéve és gyakoriak a suvadások, földcsuszamlások. Ezért a cső esetleges mozgását gyakori mérésekkel keli ellenőrizni. A cső helyzete az Uzembehelyezéskor feltétlenül felméréssel ellenőrizendő és a felmérés ismétlendő, ha törés vagy elmozdulás gyanúja felmerül. 10. Az ilyen nagy esésű, a folyó vizszintje alá merülő és változó Q_ hozamot szállitó csővezetékeknél mindig előfordul diszkontinuumos, vizet és levegőt tartalmazó áramlási tér, mely szinte kiszámíthatatlan és rendkívül veszélyes terhelési viszonyokat hozhat létre! Az ilyen állapot általában nem számítható, de kisminta kísérlettel lejátszhatjuk a veszélyes üzemi állapotokat. A bizonytalan helyzetű vizugrás és a rohanó szakasz, továbbá a levegőztetett viztest és légelragadás, ezek azok a veszélyes tényezők, melyek döntőek a cső biztonsága szempontjából, 11. Ha rohanó vizmozgás alakulhat ki a cső vizalatti szakaszán, akkor a cső leterhelésére feltétlenül szükség van, de erre a kőszórás nem megfelelő. E célra helyesebb, ha rövid drótkötél két végére betontömböt készítünk, és ezt helyezzük a csőre. Ezt semmilyen erózió nem képes a csőről lesodorni. Ne feledjük, a megengedhetetlen felhajtóerő már igen sok műtárgyat tett tönkre. A finom homokra helyezett követk a mozgó viz hatására fokozatosan süllyednek a kövek körüli áramlás miatt. 12. A cső kitorkolásánál ne alkalmazzunk kettős 90 -os könyökcsö- vet. Helyette célszerűbb a hegesztett tört könyökcső, egyetlen 90°-os irány- töréssel, laza karimás csőkötésekkel, az áramlás iránya felé hajló pipával. 13. A cső vizalatti szakaszát célszerű perforálni, hogy a csőben a felhajtó erő kialakulását elősegítő légtér ne alakulhasson ki. 173 I
