Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízépítési hibák (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

13. Vízfolyásokba vezetett szennyvízlevezető csövek hibái

13-6. fénykép

A merlllő háló mögött összegyűlt pakurát kézi erővel gyűjtik össze

A védekezés mintegy 10 napig tartott.

A rendkivüli szennyezés kárelhárításához, lokalizálásához a vizUgyi szolgálat összefogására és a védekezésben résztvevő vizUgyi igazgatóságok koordinálására volt szükség. A védekezéssel érintett Duna-szakasz teljes hossza mintegy 140 km volt, és a központi mUszaki osztagon kivtll hét vízügyi igazgatóság egységei vettek részt a védekezésben. A koordinátori feladatot az ÖVH-VIKÖZ Vízminőségi Felügyeletének vezetője látta el. A védelem vezetésére Radványi Rudolf kapott megbizást.

Az árhullám levonulása utáni első védelmi időszakban az alsóbb szakaszra elúszott, szórványosan mindkét parton fennakadt, gyakran hordalékkal takart pakura összegyűjtését az emelkedő hőmérséklet következményeként a pakura konzisztencia változása is nehezítette.

Az "ököl", a "fej", a "disznó" nagyságban darabosan partra került, vagy a vizben üsző pakuratömbök eltávolítása az eddig ismert technológiák csak részben és bizonyos feltételek mellett voltak alkalmazhatók. így pl. az olajszennyezések lokalilázásánál oly sok variációban bevált "merülőfalak" is felmondták a szolgálatot. Sem a hagyományos rőzse, sem a korszerű mUanyag nem volt minden körülmények között hatékony. Még a 360 tonnás uszályból felállított terelőfal sem váltotta be első kísérletre a hozzáfűzött reményeket. Alaklamzásuk csak akkor volt eredményes, ha a szükséges merülés mellett megfelelő szögben és megfelelő mederszakaszon helyezték el.

163