Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízépítési hibák (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
13. Vízfolyásokba vezetett szennyvízlevezető csövek hibái
tekről lehuzódő vízmennyiség is táplálja, amelyik erre könnyebb utat talál. Egyik módja a kimosás elleni védelemnek a kőszórás alkalmazása, ill. a munkaároknak kővel való betemetése. Ez azonban nem ad olyan jóvédelmet, mint a jól tömöritett föld. A csövek beömlési nyílásainál is előfordulhatnak elrendezésbeli hibák. A csőhöz általában nyilt árok vezeti a szennyvizet és gyakran a cső túlterhelése ellen túlfolyó bukó ad védelmet. Hirtelen zápor vagy nagyobb hóolvadás esetén a cső csak a tervezés alapjául szolgáló maximális szennyvízmennyiséget vezeti és az árvízi többlet a bukón át, és legtöbbször kiépített surrantőn keresztül jut a folyó partjára. Ilyenkor természetesen a szennyvíz kedvező elkeverdése a sodorvonalban nincs teljes mértékben biztosítva, azonban ez az állapot tűrhető azért, mert az árv iz alkalmával a szennyvíz töménysége erősen csökkentett. Nagyon ajánljuk a tervezőknek, hogy a hasonló létesítmények tervezésénél végezzenek kisminta kísérleteket, mert az itt kialakuló jelenségek és azok hatásai nem számíthatók. Általános elrendezésnél gondoskodni kell arról, hogy még a hanyag vagy rosszul szervezett pakurakezelés esetén se tudjon a szennyvízhálózatba pakura ömleni. Hibák származhatnak abból is, ha a csőnek a felügyelete nincs biztosítva. Általában a mozgó vízzel érintkező, mozgó vízben elhelyezett műtárgyakat rendszeresen ellenőrizni kell, és az esetleges kimosásokat és elmozdulásokat észlelni és megfelelő ellenintézkedésekkel hatástalanítani kell. Különösen gyakran kell az ellenőrzést végrehajtani közvetlenül az építés után és az Üzembevétel utáni időben. Ezek a hibák nem mind egy csőnél fordultak elő, hanem több szenny- vízlevezető csőnél gyűjtött adatok alapján lettek összeszedve. A tervezésnél azonban ezeknek a hibáknak az elkerülésére általában egyik csőnél sem történtek intézkedések, ill. az előzetes számításoknál ezeket nem vették figyelembe» A vizépitési szerkezetek egyes részmegoldásainál a tervezés munkáját két fő csoportra oszthatjuk. Olyan részletek tervezése, amelyeknek méreteit és elrendezését elméleti számítások biztosítják, és olyan részek, amelyeknek kialakítása tapasztalat alapján történik. A szennyvizlevezető csöveknél a megfelelő mennyiségű tapasztalat gyűjtése még nem történt meg. Az ilyen tapasztalatokat általában a különböző szabályzatok tartalmazzák, ill. írják elő az azok alapján való elrendezés megállapításokat. Megfelelő tapasztalatok hiányában kismintakisérletek adhatnak segítséget, ahol a gyakorlati tapasztalatokat az elméleti levezetésekkel kell összekapcsolni és igy lehetővé tenni azt, hogy az egyes részletek 1^ kedvezőbb elrendezését és valóságos méreteit megállapítsuk. 160
