Kozák Miklós - Hamvas Ferenc: Vízépítési tapasztalatok (BME Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1982)

35. Egy szennyvízcsatorna építési hibái

35. EGY SZENNYVÍZCSATORNA ÉPÍTÉSI HIBÁI

<

A kiviteli tervet, a beépített anyagokat és az építési technológiát csak akkor szabad megváltoztatni, ha arra előzetes engedély van, vagy biztosak vagyunk abban, hogy az uj: jobb, olcsóbb, és eléggé biztonságos.

Egyik városunkban 1974-ben egy lakőteleprész előközmüvesitéséhez gyüj- tőcsatornahálózat kiviteli tervét készítették el. A csatorna 0 80 cm átmérőjű volt, anyagát vasbetonból tervezték (35-1. ábra). A csatornát még 1974-ben elkészítették, de 1975 márciusában az elkészült csatorna csaknem teljes hosz- szában tönkrement (35-1., 2,* 3*, 4* kép).

Az utólag elvégzett vizsgálatokból a következők állapithatók meg:

1. A betervezett 800 NA feszitett vasbeton nyomócső helyett kisebb teherbírású egyszerű beton csőből készült a csatorna.

2. Függőleges falu, ducolt munkaárkokat terveztek (35-la. ábra), de ehelyett részüs munkaárkokban építették meg a csatornát (35-lb. ábra).

3. Homokos kavics ágyazatot terveztek, de ezt a kivitelező nem építette be a csővezeték alá.

4. A tervező még a ducolt munkaárok visszatöltésére is T = 85%, a burkolat alatt 50 cm mélységig T

rí

rí

95%-os tömörítési tömörséget irt elő. A valóságban a visszatöltés átázott, törmelékes, tömörítetlen talajból készült.

A tönkremenetel okai az elmondottakból nyilvánvalók. A gyenge, kis teherbírású, az adott terhelési viszonyoknak nem megfelelő, a ducolatlan munkaárok miatt megnövekedett és megengedhetetlen mértékű terhelés hatása alatt álló csatornának előbb-utóbb össze kellett omlania.

A tönkrement csatornát a kivitelező KCS 80/200 j. betoncsövekből 180°- os beton ágyazattal építette be. A felázott és fellazított altalajban a helyreállítás igen költséges volt. Ugyancsak átépítették azt a már Ugyanúgy megépült csatornaszakaszt is, amelyik addig még nem ment tönkre, de az előbb-utóbb bekövetkezett volna.- 48 -