Kozák Miklós - Hamvas Ferenc: Vízépítési tapasztalatok (BME Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1982)
38. Dombvidéki tározók árapasztó műtárgyainak tönkremenetele
A kivitelezés igen gondatlanul, szakszerűtlenül történt. Az acélbetét hálót a talajra fektették. Az előirt 25x25 cm-es hálós kiosztással szemben 40-50 cm-es acélbetét kiosztást is alkalmaztak. A betonminőség P. 200 helyett kézzel morzsolható minőségű volt. Az utókezelés és maga a betonozás is rossz volt. A helyszínen csömöszölt beton alátét-gerendák helyett előregyártott gerendákat alkalmaztak. Elhelyezéskor már adva volt a lehetősége annak, hogy a gerendák nem folytonos felfekvése miatt hézagok alakulnak ki a talaj és a műtárgy között. Igen nagy hibának kell tekinteni az aljzatbeton elhagyását is. Bizonyos, hogy az acélbetétek szerelésénél, a betonozásnál az altalajt átgyurták, fellazították, ami a szivárgás káros hatásaival szembeni védelem szemszögéből igen kedvezőtlenül hatott. Az üzemelést tekintve megállapítható, hogy a tározó építését vízjogi engedély kiadása előzte meg. Ebben rögzítették, hogy a tényleges üzemvizszint a duzzasztási szint alatt 1 m-rel legyen. A műszaki átadás 1965 októberében volt. A beruházó a gát tömörségi vizsgálatának hiányát rögzítette, a kivitelező pedig kérte, hogy az első két évben az üzemelést a legkörültekintőbben végezzék, és minden rendellenességet jelezzenek. Az üzemelő az 1966. év elején a tározók feltöltését megkezdte. Már ekkor feltűnt, hogy az árapasztók betonanyaga kiégett, összetöredezett, porózus szerkezetű. A gát árapasztójában és környezetében káros szivárgási jelenségeket észleltek, az energiatörőnél pedig a vb, lemez feltöredezett, sőt buzgárosodás volt tapasztalható. Az üzemelő kérte a vizjogi üzemelési engedély megadását. Az illetékes hatóság az észlelt hibák miatt az üzemelési engedélyt nem adta meg, és felvetette a tervező és a kivitelező felelősségét. Az üzemelő ennek ellenére az I. sz. tározót az üzemvizszint alatt 60 cm- ig, a II. sz. tározót az üzemvizszint alatt 80 cm-ig feltöltötte. A II. sz. tározó gátjánál már a mértékadó árvizszint alatti 1,80 m-es vizszintnél buzgárosodás volt észlelhető. A káros jelenségek ellenére az üzemelő a tározókat nem ürítette le. Ehelyett pert indított a kivitelező és a tervező ellen. A per során megegyezés született arról, hogy az üzemelő az L sz. tározó gátja előtt agyagpaplan terítést végez, és a töltésszakadásokat kijavítja. A kérdés fentiekben vázolt megfogása az ok-okozati kapcsolat feltárásának hiányára, a műszaki probléma megnemértésére vall. A mértékadó terheléstől távol álló terheléseknél keletkezett gátrongálódások, buzgárosodások eleve arra kellett volna hogy intse valamennyi felet, hogy a gát szivárgáshidraul lkai állékonysága nincs meg. Tovább rontotta a helyzetet az, hogy az I. sz. tározónál az 1969. február 25-i tönkremenetelt megelőző napokban a viz szintjét -a befogadó magas árviz- szintje miatt - az üzemi árvizszint felett 50 cm-en tartották. Ez a terhelés a korábbi tapasztalatok szerint akkora volt, hogy egészen bizonyosan káros szivárgási jelenségek alakultak ki. Ezeket a helyszínen még nem lehetett észlelni (fagyott felület, hótakarő), azonban meglétüket a műtárgy és környezete gyors tönkremenetele alátámasztja.- 88 -
