Kozák Miklós - Hamvas Ferenc: Vízépítési tapasztalatok (BME Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1982)

38. Dombvidéki tározók árapasztó műtárgyainak tönkremenetele

Az árapasztó és az elvezető csatorna burkolata alá nyékládházi osztályozásán kavics szűrőréteget terveztek (? !)

Az árapasztó műtárgyak mindkét tározónál azonos szerkezetűek és méretűek. A tározó árapasztóinak méretezésénél az 1%-os valószinüségU árvizet Q = 9,5 m3/s értékűnek számították, amely a küszöb felett mintegy 50 cm-es átfolyási magassággal kerUl levezetésre. A 0,5%-os árvizhez tartozó átbukási magasság 80 cm-nek adódott.

Az árapasztó mindkét tározónál a jobboldalon épült, kissé kötött, termett homok talajra.

A IL sz. tározó (38-1. ábra) hosszúsága mintegy 900 m, szélessége 160 m, a völgyzárőgát hosszúsága 225 m. Egyéb méretei, többfeladatu műtárgya, árapasztója az I. sz. tározónál leírtakkal egyező.

A tározó 230 000 m3 térfogatából 115 000 m3 az árvíz visszatartását, a fennmaradó rész egyébirányu hasznosítást szolgál.

38.2. Az árapasztók tönkremenetele

1969.februárjában az átlagos értéket tetemesen meghaladó csapadék hullott a vízgyűjtőre. A hónap első felében nagymennyiségű hó is esett, amelynek víztartalmát a február 19-i utáni esőzések még tovább növelték. A tározókhoz tartozó vízgyűjtő területen mintegy 3 millió m3 lefolyásra kerülhető vízmennyiséget valőszinUsitettek. A lefolyás azonban lassú volt, csak mintegy Q = 4 m3/s csucsvizhozam alakult ki.

A felső tározó fölötti halastó teljesen leürített állapotban volt. A két tározóban a vizszint 30 cm-rel volt alacsonyabb az átbukási szintnél. A tározók befagytak, a felszíni jég vastagsága 15-20 cm volt. A tározók árviztározó képes - sége az előirt 205 000 m3 helyett csak 90 000 m3 volt. A tározókat nem Ürítették le az előirt mértékben, mert a vízfolyás alsó torkolati szakaszán, ill. a befogadóban is árvíz vonult le.

Az 1969. február 22-én megindult olvadást követően a halastó káresemény nélkül megtelt vízzel, mintegy 1,5 m vizszintemelkedés mellett. Az I. sz. tározóból a betétgerendák kiemelésével mintegy Q= 1 m3/s vizlebocsájtás történt.

Az árhullám megérkezésekor a betétgerendákat visszahelyezték és igy a tározó szabad térfogata viszonylag gyorsan feltöltődött. 1969. február 25-én délután az árapasztó Üzembe lépett és mintegy 20 cm-es küszöb feletti átfolyási magassággal Q = 3 m3/s vízhozamot vezetett le. Ekkor a műtárgyon és közvetlen környezetében rendellenességet mégnem tapasztaltak. Megjegyezzük, hogy a talaj felső rétege fagyott és hóval borított volt.

Február 25-én 19 órakor az árapasztó műtárgy váratlanul berogyott és összetört. A rongálódás feltehetően a mUtárgykUszöb középső osztóhéz'againál kezdődött és igen gyors lefolyású volt. A laza, homokos altalajban a berágődás rövid idő alatt oly mértékben nőtt, hogy a gát itt átszakadt és a tározó vize, valamint az árvizhozam együttesen mintegy Q = 50 m^/s becsült vízhozammal az alsó tározóra zudult. A műtárgy időközben teljesen tönkrement (38-1. és 38-2. képek).- 76 -