Kozák Miklós - Hamvas Ferenc: Vízépítési tapasztalatok (BME Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1982)

37. Egy torkolati szivattyútelep tervezési és építési hibái…

lan, rendeltetésének nem megfelelő. Egy adott műtárgy vizátbocsájtő képessége azonos nyilásméretek mellett a víz rááramlásától és a víz megfelelő elvezetésétől függően 10-30% közötti eltérést is mutat. Az áramlási veszteségek minimális értéke mellett a vizátbocsájtő képesség növekedése mintegy 30%-ot is elérhet egy hidraulikailag rosszul kialakított műtárgyhoz képest. Az adott műtárgy esetében a rá- és az elvezetésben nem használták ki a lehetőségeket, s igy a szögletes megoldás hidraulikailag kedvezőtlen áramlási körülményekkel járt. Vitatható az asszimetrikus áramlás elkerülésére alkalmazott elrendezés Is.

A közel trapéz formájú visszaduzzasztő keresztgát építésének szükségessége erősen vitatható. Igaz ugyan, hogy segit a viz középre terelésében, és visszaduzzasztő hatása révén a vizpárna kialakításában, de milyen áron? A már szétterült vizet újra összeszoritva annak sebességét növeli és a minimálisan l m-es korona szintjével meredek alvizoldali részével igen nagy sebességű viz- mozgást hoz létre. Ehhez adódik még az utófenék 1:5 rézsűhajlása következtében fellépő gyorsító erő is. Nyilvánvaló, hogy a finom talajra helyezett rőzse- pokrócon alkalmazott kőszórás az alsó kőborda híján nem nyújtott kielégítő védelmet a viz okozta kisodró erővel szemben. Feltételenül figyelembe kellett volna venni, hogy a bukókorona és az alvizi mederszakasz közötti mintegy 3 m-es szintkülönbség alacsony befogadó szint és már közepes kiépítési vízhozam mellett is nagy sebességek keletkeznek, amelyek meghaladják a kimé- lyülést okozó határsebességet. Ugyancsak problémát okoztak a keresztgát alatti 40x40-es nyilásáttörések. Már csekély vizátbukásnál is legalább 3 m/s körüli sebességgel, nagyobb átbukási szintnél pedig ettől lényegesen nagyobb (5-6 m/s) sebességgel áramlott át a viz. A gát keresztirányú bekötését és alapozását sem oldották meg helyesen.

Az utófenék utáni szádfal tervezett megoldása rossz volt. A fa szádpallő- kat a keresztgát elkészülte után verték le. Emiatt a szádfal fejrésze legalább 20 cm-rel távolabb került az utófenéktől.

A szádfal felső végén nem terveztek és nem alakítottak ki fejgerendát.

Ez volt azután az oka annak, hogy a nagy sebességgel lesurranő örvénylő viz, ill. a nyomás alatt átfolyó viz a szádfal fejrészének ütközve az amugyis mozgásnyugvás határán lévő altalaj kimélyülését gyorsan elősegítette.

Az utómeder biztosítás módja is kifogásolható. A folyószabályozási munkáknál igen jól alkalmazható rőzsemüveknek általában teherelosztó, furóörvé- nyek ellen is részleges védelmet nyújtó szerepe van. Az adott esetben a kőszórásra zuduló nagysebességű viz a kövek közein át, örvények formájában a rő- zsepokróchoz juthattak, amely feltehetően nem nyújtott kellő védelmet ellenük, igy az altalaj kimosásához hozzájárult.

Ugyancsak hiba volt az átadás erőltetése, ami a mederbiztositő kőszórás alsó végének elhagyására vezetett. Ebben a környezetben a viz sebessége még mindig olyan nagy volt, hogy a medermélyülés ezen a helyen is megkezdődött, és a mederbiztosítás általános rongálódásához hozzájárult.

A Befogadón lejátszódó hidrológiai jelenségeket bizonyára ismerték. Ezek egyik jellemzője, hogy a jég megállásakor viszonylag gyorsan emelkedik a viz, feltöltődik a finom homok altalaj. A jégdugő megindulásakor viszont igen gyors- 72 -