Kozák Miklós - Hamvas Ferenc: Vízépítési tapasztalatok (BME Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1982)
33. Egy fenék-bukógát környezeti eróziójának tanulságai
az alvizre zudulő fajlagos vízhozam értéke ennél a vízhozamnál, q = 9,66 m^/s/m, Ennyit még ott sem engednek meg, ahol az alvizi meder védelme összehasonlíthatatlanul erősebb és hosszabb! A fenékbukőgát koronaszintje 114,20 m Orsz., mig az alvizi meder fenékszintje 113,20 m Orsz. A fenéklépcső tehát 1,0 m (33-2*. ábra). A bukőgát és az utőfenékrész oldalfalai támfalszelvényüek. A bukőgát támfalának két vége szárnyfalként az oldalsó földtestbe mélylil 1,5-2,0 m mélyen. A bukőgát támfala után 8,0 m hosszú utőfenékrész következik, melynek alsó végén egy támfalszerU, az áramlási térbe két oldalról erőszakosan benyúló "energiatörő fal’* van (33-2*. ábra, 33-1. kép). Az alapozási sík környezetében az altalaj finom homok és homokliszt. Viz jelenlétében ez a talaj folyik, semmi kohéziója nincs, egyenlőtlenségi együtthatója 2körlil van. A terhelés elől kitér, e kitérés megakadályozása végett a teljes vizládát szádfallal zárták körül. A szádfal anyaga fenyőpalló, mélysége 3,00 m. A bukócsésze szelvényében a vízáramlás felgyorsul. A felgyorsulásból keletkező erózió megakadályozására a bukócsésze feletti felvizi medret 5,0 m hosszúságban betonba rakott terméskő burkolattal látják el. A burkolatok állapotának ellenőrzése céljából mind a felvizi, mind az alvizi oldalon kőlépcsőket terveztek. A kőlépcső mellett rézslis vízmérce is készült. Az alvizi kőburkolat után 10 m hosszúságban kőszórás készült, mely 60 cm vastagságban kezdődik, majd fokozatosan elvékonyodik. Ezt a kőszórást a rézsűkre is felfuttatták a fenékszint felett 1,0 m magasságig, majd ez a magasság is 0-ra csökken 10 m-rel a műtárgy után. Kőszórás készült a felvizi oldalon is, s ezek alá müanyagszövet került (polipropilén), mely a homokszemcséket nem engedi át, a vizet ellenben igen. A műtárgy környezetében lévő burkolatok alá kavics ágyazatot terveztek az eróziőmentes talajvizáramlás biztosítására és a felfagyás elkerülésére. A munkagödröt a 115,30 m Orsz. szintig kotrással szárazon emelték ki. Ettől kezdve - tekintettel az igen finom talajszerkezetre - vákuumkutas talaj- vizszintsüllyesztést alkalmaztak. A munkagödörben azonnal elvégezték a soron következő munkákat: szádfalazás, ágyazat, alapbeton, hogy minél rövidebb legyen a szivattyuzási idő. A műtárgy körüli földet igen gondosan, rétegekben döngölték vissza. Igen tanulságos a holtmeder elzárásának terve és technológiája. Az elzárás áramló vízben történt. Az egyik partról polipropilén szőnyeget hengeritet- tek a vizfolyás közepe felé, s ennek a part felőli részét fokozatosan kőszórással, kőhengergetéssel nyomták le a mederfenékre. Ezután a létesítendő keresztgát talpvonalának két szélén kb. 1,20 m magas 60 cm koronaszélességű 1:1,5 rézsűhajlású kis kőgátat építettek, amely építés közben megakadályozta a gát talp szétterülését, s a megépült gátnak is védelmet biztosított a töltéslábak elhabolása ellen (33-1. ábra). Ezután megkezdték a két kőgát közének földdel történő feltöltését, majd a régi medret is feltöltötték (33-1. ábra). Az uj meder balparti részét, ahol a régi holt mederhez csatlakozik, kőszórással biztosították (33-1. ábra).- 40 -
