Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

1. rész. Általános alapismeretek - 1.4 A talajvíztér hidrológiai vizsgálata és a hidrológiai jellemzők bevonás a ahidraulikai számításokba

Akár táplált, akár megcsapolt talajvizteret vizsgálunk, a vízfelszín változás mértéke a legnagyobb a beavatkozás helyén. Ettől távolodva mind a duzzasztási, mind a leszivási görbének az eltérése a kiindulási helyzetet jellemző talajvizfelszintől fokozatosan csökken és a zérushoz tart. Ennek megfelelően tehát a felületi hatásnak — ami az előbb mondottak szerint arányos az eredeti és a beavatkozás következtében létrejött uj vízfelszín különbségével — szintén csökkenie kell a beavatkozás helyétől távolodva.

Nem fogadhatjuk el tehát azokat a korábbi javaslatokat (mint pl. a Krügel-féle táblázat Németh, 1942), amelyek az évi csapadéktól és a fedőréteg kötöttségétől függően állandó számként, tehát az áramlási tér vízszintes rendezőjétől függetlenül adják meg a felületi terhelést. Az £, (x) értéknek a beavatkozás helyétől távolodva csökkennie kell, és a távolhatást jellemző távolságban — amit abból a feltételből számíthatunk, hogy ha a szivárgási térnek a felületi hatáson kívül más táplálása vagy megcsapolása nincsen, a felületi hatásnak az áramlás mentén integrált összege a rétegből kivett, vagy oda betáplált hozammal kell hogy egyezzen — zérus értéket kell felvennie.

A beszivárgás és párolgás különbsége viszonyítva az egyensúlyi szintek jellemző értékéhez

B-P

* n

7,0

2,0

30

<0

M mélység a terep alatt [m]

9-14. ábra

Ismeretünk szerint elsőként duzzasztott folyószakaszhoz csatlakozó, tehát folyamatosan táplált talajvizterek felszinemelkedését határozták ennek a feltételnek a figyelembe vételével (Juhász, 1953). Ez a vizsgálat azonban még nem elemezte a talajviztér vizháztartási jellemzőit és igy nem tér ki annak tanulmányozására sem, hogy a táplálási szelvénytől mért távolság függvényében adott 6 (x) Kapcsolat milyen eloszlás feltételezésével közelíti- 98 -