Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
1. rész. Általános alapismeretek - 1.3 A kolloid méretű szemcsék hatása a halmaz szivárgási jellemzőire
Az igy adődő kapcsolati görbéket a 8-13. ábra mutatja. Láthatjuk, hogy a w értékben mért szélső eltérés általában - 10, +15 %-os, a kis plasztikus — r* indexek (Ip ^ 0, 4) tartományában az eltérés fokozatosan növekszik és az Jp =0 helyen a/Wp = + 25 %-ot éri el. Hasonló elemzést hajtva végre + 15 %-os mérési hibát feltételezve, a szélsőséges eltérést ugyancsak ábrázoltuk a 8-13. ábrán. Az igy meghatározott 10 %-os, illetőleg 15 %-os mérési hibával jellemzett érvényességi zónákat átvettük a 9-13. ábrára és itt ábrázoltuk a vizsgált minták valamennyi összetartozó w - wn adatpárjával jellemzet pontot. rr A pontok 84, 2 %-a a 10 %-os zónát csaknem egyenletesen borította be (ezeket a jobb áttekinthetőség érdekében a nyomtatásra kerülő ábrán nem tüntettük fel). Ezen a zónán felül az ábrázolt 32 pont, alatta pedig 49 pont helyezkedik el, ezekből 26, illetőleg a 35 a 15 % mérési hibahatáron belül. Kiegészítésül feltüntettük néhány korábbi vizsgálat alapján az ott elemzett adathalmazok súlyvonalait is (Rétháti, 1968; Herczog és társai, 1966), valamint a Casagrande-féle A vonalat. Az összehasonlító vizsgálat az 1-13. és a 2-13. egyenletből levezetett 4-13. összefüggés megbízható voltát mutatja. Indokoltnak látszik a Casagrande-féle össze fii ggés tői való kismértékű eltérés (a 3-13. és a 4-13. egyenlet közötti különbség) elfogadása és a gyakorlatba történő átvétele is. További eredmény az, hogy a plasztikus index és a folyási határ közötti ilyen lineáris kapcsolat létezőre nemcsak az 1-13. és 2-13. egyenletek helyességét támasztja alá, hanem megfordítva, ezeknek az egyenleteknek az értelmezése egyben megadja a Casagrande A vonal eddig hiányzó fizikai magyarázatát is. Értelmezni ezek szerint az Jp - lineáris kapcsolatot az aktiv agyagtartalom alapján lehet. Minthogy ettől az értéktől külön-külön függ a folyási és a plasztikus határ, a közös ok kapcsolatot teremt a plaszticitás jellemzők, illetőleg a kettő különbségeként számítható plasztikus index és a folyási határ között. A kapcsolat ilyen megalapozása egyben felhívja a figyelmet arra is, hogy azok a halmazok, amelyekre nem terjed ki az 1-13. és 2-13. egyenletek érvényessége (Na niontmorillonit, halloysit, amorf kolloidok) nem illeszkednek a 4-13. egyenlettel meghatározott vonalra. Ezzel egyben ellenőrizhetjük azt is, hogy a vizsgált minta esetében a most ismertetett módszer alkalmazható-e. Ha a mért w„ és w érték ismeretében az anyagot — r — r az Ip - Wp síkon ponttal ábrázoljuk, és ez a feltételezett mérési hibahatár által kijelölt zónán belül helyezkedik el, az 1-13. és a 2-13. egyenletet használhatjuk az aktiv agyagtartalom meghatározására.- 72 -
