Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
3. rész. Öntözőrendszerek üzemével és tervezésével kapcsolatosan megoldandó szivárgási kérdések - 3.2 Az öntözés hatására bekövetkező talajvízfelszínváltozás előrejelzése
figyelembe vehetjük az elosztó rendszer környezetében a téli félévben visszamaradó vizmennyiségnek a területre elosztott értékét is). Az igy meghatározott felszini beszivárgás pontjából indulva csaknem függőlegesen fog haladni a beszivárgási görbe, a háromfázisú rétegben bekövetkező kismértékű tározódásnak megfelelően jelezve, hogy a gravitációs talajviztérhez lejutó vízmennyiség alig csökken a talajviztükör mélységének függvényeként. A párolgási görbe kiindulási pontja a felszínen változatlanul a potenciális evapot- ranspiráciő értéke. A párolgást vizsgálva a tényleges evapotranspiráció talajvíz-mélységtől függő csökkenése válik elhanyagolhatővá, mutatva, hogy jó öntözési üzem esetében a növényzet minden esetben az optimális vízmennyiséget fogyasztja, függetlenül a talajvíz felszínének a helyzetétől. A talajvíz párolgási vesztesége viszont rohamosan csökken és agyökérzőna alsó síkjának környezetében már elhanyagolhatóan kicsinnyé válik, hiszen vizkapacitás környezetében tartva a felső réteg víztartalmát megszüntetjük a talajvizet felemelő tenziőkülönbséget. Az igy megszerkesztett uj talajvizháztartási jelleggörbe már az öntözés következtében módosult felületi hatásokat (párolgást és beszivárgást) jellemzi. Ezeknek különbsége kell tehát egyenlő legyen a vízszintes áramlás hozamával akkor, amikor az uj dinamikai egyensúly kialakul. Erről az utóbbiról, a vízszintes talajvizforgalomról feltételezhetjük, hogy értéke ha a talajviztükör környezethez viszonyított esése a vízfelszín változás következtében jelentősen nem módosul, ugyanakkora maradt, mint természetes állapotba. Ennek mennyiségét pedig a természetes jelleggörbének az eredeti talajvizfelszin magasságában lévő abszcisszája méri. így a természetes jelleggörbe és az öntözés előtti talajviztükör metszéspontját függőlegesen vetítve a módosított jelleggörbére, megkapjuk az uj várható, átlagos talaj - vízmélységet. A módosított jelleggörbe fontos segédeszköz akkor is, ha az öntözött területek sőháztartását kívánjuk elemezni. A beszivárgás és a párolgás változásának következtében alapvetően módosul a háromfázisú zóna vízforgalma. Az egyensúlyi szint felfelé tolódása jelzi, hogy a természetes egyensúlyi szintnél magasabb helyzetű talajviztükör esetében is függőleges vizmoz- gás eredője lefelé mutat. így a talajvíz kisebb mélységével jelölhetjük a kilugződás és a sőfelhalmozódás határát, ami egyezik azzal az általánosan elfogadott véleménnyel, hogy az öntözést - megfelelő lecsapolással kombinálva—a már akkumulálódott sók kimosására használhatjuk fel. Kiegészítésül rá kell mutatni arra is, hogy az eddig elmondottak csak abban az esetben helytállóak, ha az öntözés és a talajvizfelszin emelkedés azonos területre terjed ki. Már korábban is hangsúlyoztuk azonban, hogy minden talajvizháztartási vizsgálatnak a teljes talajvizgyüjtőre ki kell terjednie, mert a tápláló és megcsapoló területek, összekötve a köztük lévő talajvizfelszin esése által fenntartott vízszintes áramlással, egymáshoz kapcsolt összefüggő önszabályozó áramlási rendszert alkotnak. Az egyes elemek szállítóképessége természetesen nagymértékben függ az összekötést biztositő rétegek vizvezető képességétől (rétegvastagságától és áteresztő- 152 -
