Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

3. rész. Öntözőrendszerek üzemével és tervezésével kapcsolatosan megoldandó szivárgási kérdések - 3.2 Az öntözés hatására bekövetkező talajvízfelszínváltozás előrejelzése

nagyobb nedvességtartalma miatt kisebb az a tenziőklilönbség, amely a talajvizet a gravitáció ellenében a felszin közelébe emeli.

Módosul a talajviztározódással jellemzett téli félév vízháztartása is.

A nyár végén, amikor a táplálási folyamat megkezdődik, a talajvizttikör feletti zóna nem kiszáradt, hanem az utolsó öntözés időpontjától függően többé-kevésbé vizkapacitásig telitett. Ennek hatása nem csak abban jelentkezik, hogy növekszik a gravitációs térhez jutó viz összes mennyisége, ha - nem abban is, hogy kisebb lévén a felső réteg tározóképessége, csökken a táplálásnak a talajvizfelszin terepalatti mélységének függvényében jellemzett változása is.

A felsoroltak figyelembe vételével csak durván közelitő tájékoztatást kapunk a valószinü talajvizfelszin emelkedésről akkor, ha az öntözésből eredő évi, egységnyi felületre jutó többlet-táplálás mm-ben számított értéket a természetes csapadékterheléshez (akár átéli félévi, akár a teljes évi csapadékhoz ) hozzáadva, az öntözés előtti állapot megfigyelt adatai segítségével kívánjuk a várható emelkedést előrejelezni. Az ilyen extrapolációval nem tudjuk a tényleges folyamat megváltozását figyelembe venni sem korreláció számítással, sem akkor, ha a többletterhelést az eredeti (természetes) talajvizháztartási jelleggörbére felmérve adjuk meg az uj dinamikai egyensúlyhoz tartozó várható átlagos talajvizmélységet (2-32. ábra).

Amennyiben ilyen tájékoztató becslés meghatározása elégséges, először az öntözésből eredő többlet-táplálást kell számítanunk. Ennek meghatározása során az öntözési idényben átlagosan kiadagolt vízmennyiségből le kell vonnunk a felületen visszatartott vagy onnan elpárologtatott értéket. Ezt tovább csökkenteni kell az adott talajvizmélységhez tartozó tényleges és potenciális evapotranspiráció különbségével, mert ez a mennyiség az öntözés hatására bekövetkező többletpárolgásként értelmezhető. Öntözésből eredő uj terhelést ad az elosztórendszerek elemei alatt a szezon végén tároződott vízmennyiség, amely a tél folyamán a környező terület talajvizét egyenletesen elosztva emeli. Ennek becsült értékét tehát pozitív tagként be kell vonnunk a többletterhelés számításába. Ha az igy vizoszlopmillimé- terben adódó értéket az eredeti talajvizfelszin és a vizháztartási görbe metszéspontjától vízszintes irányban felmérjük, az igy meghatározott függőleges metszi ki a várható uj átlagos talajvizfelszint.

Ilyen, vagy ehhez hasonlóan a természetes állapot adataiból kiindulva végrehajtott más durva becslés csak akkor javasolható közelitő tájékozódás céljából, ha a tényleges hatások következtében kialakuló uj talajvizháztartási jelleggörbe adatok hiányában számszerűen nem határozható meg. Ennek az utóbbi vizsgálatnak az egyes lépéseit a 3-32. ábrához kapcsolódva mutatjuk be.

Első lépésként újra szerkesztjük mind a beszivárgási, mind a párolgási görbét. Az előbbi kiindulási pontja (a felszínen át beszivárgó vízmennyiség) pozitív irányba tolódik el. A többletet részben az öntözővízből a talajba jutó hányad, részben a felső réteg telítettsége miatt a talajvizet tápláló és a korábban elhanyagolt nyári csapadék beszivárgó része adja. (Táplálásként- 150 -