Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
3. rész. Öntözőrendszerek üzemével és tervezésével kapcsolatosan megoldandó szivárgási kérdések - 3.1 Öntözőcsatornák szivárgása
következtethetünk, kapcsolatuk a telitődési folyamattal nem határozható meg. Megállapítható azonban, hogy a végtelenbe tartó áramlási tér két szélső határvonala olyan két áramvonal, amely a közbenső áramvonal-nyalábot közrezárja. Ha tehát ezeket párhuzamos egyenessé leképezzük, a közbezárt áramvonalsereg is párhuzamos vonalsereggé alakul a rájuk merőleges poten- ciálvonal-sereggel együtt. Ezekről az utóbbiakról pedig közelítésként feltételezhetjük — minthogy az áramlási mező középvonalában és szélén elhelyezkedő pályák hossza nem lényegesen tér el egymástól — hogy az eredeti áramlási térben az egyidejűleg bekapcsolódó áramlási térrészeket határolják. Ebben a szemléletben természetesen a csatornászelvény nem vehető fel szabadon, hanem azt a leképezés után ugyancsak egyenesként adódó első potenciálvonalnak a tárgysikon meghatározott képe helyettesíti. Az eltérés az általában szokásos szelvények esetében nem nagy, és a csatornás zelvény befolyása az egész áramlási tér hatásához viszonyítva nem jelentős. A következőkben keresnünk kell tehát egy olyan végtelen mélységig terjedő szabad szivárgásra vonatkozó eljárást, amely a többi közül kiemelkedik azáltal, hogy nemcsak elméletileg jól alátámasztott, hanem aránylag egyszerű összefüggései miatt gyakorlati számítások elvégzésére javasolható. Ha ez az eljárás a mozgást befolyásoló változókat — igy a kapilláris szívást is — figyelembe veszi és ezen kivül az általa adott áramlási tér határvonalai párhuzamos egyenesekké könnyen leképezhetők, kijelölt feladatunknak eleget tehetünk, a szabad szivárgás teljes tartományát egységesen jellemezhetjük, és a hidraulikai adatok számítására gyakorlati eljárást dolgozhatunk ki. A felsorolt feltételeket leginkább Verigin eljárása elégiti ki (Verigin, 1949). O a korábbi hasonló jellegű tanulmányokból kiindulva a határfeltételek szellemes csoportositásával az előző megoldásoknak a gyakorlati számításokban csak nehézkesen kezelhető elemeit (pl. a Riesenkampf eljárásban szereplő sorok lassú konverfenciáját) kiküszöböli. Kiindulásként felrajzolja az idealizált áramlási teret és felírja a határvonalak egyes szakaszaira jellemző határfeltételeket (2-31. ábra). A következő lépésként az áramlási mezőt két komplex síkon egy-egy végtelen sáv formájában ábrázolja (3-31. ábra). Az első sik a komplex potenciálok tartománya (w =<f + i y ;) a másik komplex sebességvektor reciprokának tartománya (— = —----). A két képsik és a tárgysik közötti kapcsolat V x 1Vy meghatározása érdekében bevezeti a £ = J + i"£ segédsikot. Az egyes síkokban felvett összetartozó vektorok, illetőleg az ezeket jellemző komplex számok között a kővetkező kapcsolat irhatő fel, ha az integrálási állandókat a határfeltételekből meghatározzuk:- 132 -
