Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

2. rész. Szivárgási feladatok mezőgazdasági vízrendezési tervekben - 2.2 A felületi hatás valamint a talajvízet megcsapoló vagy tápláló csatorna között kialakuló, vagy több csatorna együttes hatására létrejövő dinamikai egyensúly hidraulikai jellemzése

a növényzet megfelelő vízellátását szüntetnénk meg. Ezért ilyen területeken már csak az öntözés és a lecsapolás együttes alkalmazásával érhetünk célt.

Az öntözés egyrészt biztosítja a felső talajrétegben a növényzet fejlődéséhez szükséges vizmennyiséget, másrészt növeli a háromfázisú zónán fiig gőlegesen lefelé áthaladó vizmennyiséget és ezzel a sók kimosódását a talajból a talajvízbe. Ugyanakkor a lecsapolás célja, hogy az öntözéssel növelt talajviz mennyiséget a talajból összegyűjtse és a talajvizfelszint az egyensúlyi szint alá süllyessze. Ilyen módon nagy sótartalmú vizet távolit el a talajból és nemcsak megakadályozza a só felhalmozódását, hanem megfelelő üzemmel a só kimosódását is elérhetjük.

Az öntözés a beszivárgás növelésével tulajdonképpen módosítja a viz- háztartási jelleggörbét, az egyensúlyi szint a felszínhez közelebb kerül, amint azt a 3. 2 fejezetben részletesen igazoljuk. így azzal nemcsak a növény zet megfelelő vízellátását biztosíthatjuk, hanem csökkenthetjük a lecsapolási szint szükséges mélységét is. Feltétlenül figyelembe kell vennünk azonban annak a só mennyis égnek a hatását, amit az öntözővízzel juttatunk a talajba.

Mégy egy szempontot kell említenünk a sófelhalmozódást meggátló műszaki beavatkozásokkal kapcsolatosan. Ha a lecsapoló rendszer létesítése előtt a talajban a natrium már felhalmozódott, lehetséges, hogy a réteg szerkezeti átalakulása már megtörtént és a talajviz felszíne felett olyan vízzáró réteg alakult ki, amely a beszivárgást korlátozza. A párolgás azonban ezen a rétegen keresztül is változatlan, tehát ez a jelenség az öntözéssel ellentétesen az egyensúlyi szintet lejjebb szorítja. A másik káros hatása ennek a rétegnek az, hogy akadályozza a felső talaj kilugoződását, fölötte fiiggo talajviz alakul ki, ami a felszín közelében lévén,még erőteljesebben párolog és a környezetből, vagy a felszínen mozgó viz sótartalmát összegyűjtve, másodlagos szikesedést hoz létre. Ezért minden esetben vagy agrotechnikai módszerekkel (mélyszántás) át kell tömünk ezt a réteget, vagy kationcserével növelni kell vizvezetőképességét.

2. 2 A FELÜLETI HATÁS VALAMINT A TALAJVIZET MEGCSAPOLÓ VAGY TÁPLÁLÓ CSATORNA KÖZÖTT KIALAKULÓ, VAGY TÖBB CSATORNA EGYÜTTES HATÁSÁRA LÉTREJÖVŐ DINAMIKAI EGYENSÚLY HIDRAULIKAI JELLEMZÉSE

Az 1.4 fejezetben a talajviztér vízháztartását befolyásoló hidraulikai hatásokat elemeztük és rámutattunk arra, hogy ezek alapján határozhatjuk meg a felületi hatás számszerű értékét, ami alapvetően szükséges adat olyan áramlási terek vizsgálatakor, amelyeknek csak egyik határoló felülete adott, és az ezen át áramló vízmennyiség a szivárgási ut mentén bekövetkező folytonos táplálással, vagy megcsapolással jut dinamikai egyensúlyba. Most az ott ismertetett elvi összefüggések gyakorlati alkalmazására- 110 -