Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

2. rész. Szivárgási feladatok mezőgazdasági vízrendezési tervekben - 2.1 A sófelhalmozódás és a talajvízháztartás kapcsolata

rétegek kilugoződása indul meg ott, ahol a táplálás uralkodó. A talaj fontos alkotórészét adó agyagok a különböző' szilikátok málása során keletkeznek.

A lebomláskor felszabaduló és oldatba jutó kationok kötődnek ezekhez az agyagásványokhoz. Az oldatban levő és az agyagásványhoz kapcsolódó kicserélhető kationok közül a nátrium mosódik ki először a talajból és a calcium marad ott uralkodó. A folyamat további fejlődése során a calcium is a talajvízbe mosódik és az agyagásványok szabad kötéseihez hidrogén ionok kapcsolódnak. így meszes vagy savanyu kilúgozott talajok alakulnak ki azokon a helyeken, ahol a talajviztükör mélyen helyezkedik el és a csapadék mennyisége a kilúgozást biztosítja.

A kationok, amelyek lefelé mosódva elérik a talajvizet, növelik annak sótartalmát és a talajviz áramlás a mélyebb helyzetű területekre szállítja azokat. Itt a sóban (elsősorban nátriumban) dusult talajviz a felszin közelébe emelkedik, növelve itt a párolgást. Az előzőekben tárgyalt hidrológiai folyamatnak megfelelően a függőleges vizmozgás eredője ezeken a magas talaj- vizű területeken felfelé mutat. Az elpárolgó viz viszont az oldott sókat visszahagyja a talajban és a sók (elsősorban a nátrium) felhalmozódását okozza. így sós talajok fejlődnek ki, amfelyek mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmasak.

Az elmondott folyamat jól jellemezhető a talajok sőprofiljával. A savanyú talajok általában a mély talajvizü területeken találhatók. Felső rétegük sóban szegény. Lefelé haladva a calciumionok mennyisége növekszik, nátrium iont, vagy egyáltalán nem találunk, vagy csak közvetlen a talajviz- tükör közelében. Ahol a talajviz a felszin közelében van, ott egyrészt a fajlagos sótartalom lényegesen nagyobb, másrészt különbözik a kationok fajtája és sorrendje is az előzőekben ismertetett szelvény adataitól. Az egész szelvényben uralkodó a nátrium. A felszin közelében csaknem kizárólagosan ezt találhatjuk. Calcium előfordulása csak a talajviz közelében várható, hiszen a talajvizből felemelkedő talajnedvesség a legkönnyebben oldódó nátriumot tudja legtovább magával emelni (2-21. ábra).

Az ilyen tipusu sóháztartási vizsgálatokat azonban sohasem szabad egyetlen mérésre alapoznunk (Várallyay, 1966; 1967). Mind a párolgás, mind a beszivárgás ugyanis szezonálisan ingadozik. így a száraz évszakban (nyáron), amikor a párolgás növekszik és a beszivárgás csökken, olyan helye ken is megindulhat sőfelhalmozódás, és a sótartalom átrendeződése (felfelé vándorlása) egy fiiggőleges szelvényben, ahol több éves átlagban a beszivárgás domináló, tehát a kilugozódás jellemző. Ennek a folyamatnak inverzét figyelhetjük meg magas talajvizü területen. A nedves évszakban (télen) a növelt beszivárgás meghaladja a lecsökkent párolgást. A só a szelvényben lefelé mozog. Változik a kationoknak egymás fölötti helyzete, hiszen mobilitásuk egymástól különböző. A sók egyrésze a talajvízbe visszamosódik) ezért átmenetileg csökken a szelvény összes sótartalma is (3-21. ábra).

Azokon a területeken, ahol a talajvizfelszin az egyensúlyi szint környezetében helyezkedik el, hosszú idő átlagában a szelvény összes sótartalma állandó, hiszen a beszivárgás és a párolgás eredője zérus. Ilyen- 105 -