Koroknai Ákos - Schlégel Oszkár: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű és elődvállalatainak vízgazdálkodása 1808-1918. (Vízügyi Történeti Füzetek 11. Budapest, 1978)

kel), a nem közvetlen termelési célokat szolgáló „szociális jellegű" üzemi vízellátás beruházásai (az üzemek és lakótelepek ivó- és fürdővízellátása,) a dolgozók rekreációját biztosító létesítmények (fürdők, parkok) és a környezetvédelmet is szolgáló közérdekű vízrendezések. Mindazok, akik gyakran értetlenül állnak a vízszennyeződés korlátozásának nehézségeivel szemben — e tanulmány alapján megérthetik, hogy nem újkeletű problémával állunk szemben, hanem a századforduló óta felhalmozódott mulasztások következményeit szenvedjük: a kapitalista termelési mód örökségével (vagy: csődtömegével) viaskodunk, amelyet a marxizmus klaszszikusai már több mint száz évvel ezelőtt felismertek, elemeztek — és elítéltek. Bár a tőkés társadalom viszonyai között Borbély Lajos a problémák felismerésén és a megoldás példáinak bemutatásán túl nem sokat tehetett — ezirányú tevékenysége alapján nemcsak mint iparfejlesztőink egyik legjelentősebbikét (Ganz, Mechwart méltó társát), kell számontartanunk, hanem mint a modern ipari vízgazdálkodás egyik kiváló korai úttörőjét is.* * Borbély Lajos technika- és ipartörténeti jelentősége mind ez ideig azért nem válhatott közismertté, mert technika- és ipartörténetünk az egyes üzemek fejődését izoláltan és egyoldalúan vizsgálta — Borbély igazi érdeme pedig a termelés koncentrálása volt: a legkorszerűbb technika alapján. Ennek feltárása pedig csak a teljes életmű bemutatására törekvő újabb technikatörténeti kutatásoknak köszönhető (6).