Koroknai Ákos - Schlégel Oszkár: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű és elődvállalatainak vízgazdálkodása 1808-1918. (Vízügyi Történeti Füzetek 11. Budapest, 1978)

A racionális megoldás az üzemek — korszerű vízerő-hasznosításon alapuló — villamosítása lett volna, de erre a század elején még nem érett meg a helyzet. így a tőkeszegénység meg a munkaerő olcsósága miatt is a hőenergia használata terjedt el. Ez a folyamat ugyanakkor és természetszerűen egybeesett a korlátlan vízhasználatok megszüntetésére irányuló kísérletekkel, a „szerzett vízjogok" válságának korszakával. Áttekintve azt az utat, amelyet az RMST, mint nagyipari vállalat megtett, megállapítható, hogy, ha lassan is, de kitanulta a „vízügyi szakmát". A víziberendezésék műszaki bírálatán túl foglalkozott az új létesítmények pénzügyi kihatásával, meghatározta a beruházások visszatérülési idejét is. A megvalósításra megérett víziművek már a tervezés idején sem játszottak alárendelt szerepet. Egy-egy vízimű felépítése vagy felújítása épp oly fontos volt, mint egy gyártelep rekonstrukciója. Mindez a legkevésbé sem mondott ellent annak, hogy a vállalat egyébként a lehető legolcsóbb kivitelezési módokat keresse. A vállalati vízgazdálkodás kialakulását a vízhasználatok szabályozása vonta maga után. A vízhiány és ugyanakkor a növekvő vízigények teremtették meg a vállalati vízgazdálkodás alapjait. Elég itt a borsodnádasdi lemezgyár esetére utalni, ahol nemcsak a Hódos-patak vizét, ha-nem a bányavizeket, sőt a csapadékvizeket is hasznosították a termelésben! A frissvíz menynyiségének elégtelensége miatt már az 1890-es években Ózdon és Salgótarjánban elkerülhetetlen lett a használt vizek tisztítása, és visszaforgatása. A termelés növekedése, a korszerűbb technológia alkalmazása Borsodnádasdon és Salgótarjánban a szennyvíztisztítás problémáját vetette fel. Részben ezzel összefüggésben jelentkeztek a medertisztítási, patakszabályozási és egyéb vízrendezési gondok. Ez a sokrétű tevékenység az 1900-as években megérlelte a vállalatnál — a vízügyek intézésében — a „komplex módszer" igényét, még akkor is, ha ennek követelése épp az RMST-t terhelő feladatok elodázására irányult. Az RMST vízgazdálkodási politikája a vízkárelhárítás területén kiterjedt a vizek romboló hatása elleni védelemre (pl. patak-szabályozás), és a víztisztaság megóvására — főleg más iparvállalatokkal szemben (özörényi papírgyár). A vállalat tevékenysége olykor egyaránt szolgálta a vízkárelhárítást és vízhasznosítást, mint pl. a tereprendezések, a víztározás, a vízátvezetések, d bányavízgazdálkodás vonatkozásában. A vízhasznosításban pedig természetesen első helyen a vízszükséglet biztosítása és a vízerő-hasznosítás (Andrássy-gyáraknál) állt. Emellett azonban gondoskodott a vállalat lakótelepeinek ivó- és fürdővíz-ellátásáról is, tehát a korszerű vízgazdálkodás csaknem valamennyi ágának aktív művelője volt — a számára adott történeti — gazdasági — társadalmi kereteken belül. Az RMST víziműépítési és vízrendezési tevékenységének elvi kérdéseit a vállalat főügyésze (jogásza) az RMST mindenkori műszaki vezérigazgatójával egyetértésben intézte. A vállalat „vízjogi engedélyezési ügyeinek" irányítása a modern nagyipari vállalat kialakulása óta (1881) központilag folyt. A műszaki vonatkozásokban az egyes szakirányítási egységek (bánya, kohó, acélgyári üzemágak) döntöttek, esetenként külső szakértők bevonásával. (Ennek megfelelően a vállalat vízügyi problémáival foglalkozó ügyiratokat az RMST okmánytárában — a jogbiztosító iratok közé helyezték el, ott őrizték.).