Koroknai Ákos - Schlégel Oszkár: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű és elődvállalatainak vízgazdálkodása 1808-1918. (Vízügyi Történeti Füzetek 11. Budapest, 1978)

A vashegy-rákosi csoporthoz tartozó olvasztók 1864-ben összesen 384 000 bécsi mázsa nyersvasat és 14 000 bécsi mázsa öntvényt állítottak elő (olvasztónként átl.: 40 ezer bécsi mázsa nyersvasat). A 22—32 láb (7—10 m) magas olvasztók szélmelegítőit, cilinder-fúvóit vízikerekek hajtották. Az RVE 8 nagyrőcei, 1 nyustyai, a Gerlice—Tapolcsányi Társulat gerlicei, a Latinak család 1 ploszkói, a Czékus család 2 podhorai, a Heinzelmann-féle 1 hisnyóvízi és a kincstár 1 tiszolci olvasztója a fúvók hajtására 160 LE vízi- és 60 LE gőzenergiát használt fel. A dobsina-alsósajói olvasztócsoporthoz tartozó olvasztók összes évi termelése 301 000 bécsi mázsa nyersvas volt. A 30—40 láb (9—12 m) magas kohók átlag több mint 40 000 bécsi mázsa nyersvasat termeltek. A Dobsinán működő 1 kincstári, a Pohorellán és Sztracenán dolgozó 2—2 Coburg hercegi olvasztó illetve a Coburg-bérletben levő 1 dobsinai olvasztó, valamint gr. Andrássy Manó oláhpataki kohója (összesen 7) 155 LE vízi- és 20 LE gőzenergiát hasznosított üzemében. A rozsnyó—dobsinai olvasztócsoportban az összes nyersvastermelés 137 000 bécsi mázsára rúgott. A kohók itt is átlag 30—40 láb (9—12 m) magasak voltak és átlag 34 000 bécsi mázsa nyersvasat termeltek egyenként. A kohók közül a 2 betléri gr. Nádasdy Tamásné, az 1 henckói a Sárkány örökösök és az 1 berzétei társulat tulajdonába (összesen 4) tartozott. 46 LE vízi- és 16 LE gőzenergia felhasználásával működtek. A hradeki olvasztócsoporthoz Sárkány Károly örökösei és Madarász András 1—1 csetneki, az Esterházy herceg által bérelt gombaszögi, a szalóci társulat vígteleki és a Sárkány örökösök kuntapolcsányi kohója (összesen 5) tartozott — évi 98 000 bécsi mázsa nyersvastermeléssel, 60 LE vízi- és 15 LE gőzenergia felhasználásával. A Gömör—Kishont megyében működő 26 olvasztó (1864-ben) tehát öszszesen 421 LE vízi- és 111 LE gőzenergiát használt fel a termelésben. A megyében található finomítógyárak illetve ipartelepek földrajzi megoszlására, termelésének alakulására és a termelésben hasznosított vízi- és gőzenergiára az alábbi táblázat vet fényt: •o Olvasztó •o Kavaró asztó Láng a te N a o M N ta c >0 Felhasznált Csoport £ o £ Olvasztó Nyú Kavaró Forr Láng Rúd Lem Termeié összese bécsi m víz gőz £ o £ Termeié összese bécsi m ÜL ai kemencék hengersor Termeié összese bécsi m loero Vashegy— rákosi 7 16 7 16 8 6 6 1 136 000 230 270 Dobsina— alsósajói 12 20 5 3 2 3 72 763 552 _ Rozsnyó— sajóházai 2 4 1 1 1 4 460 36 Hradeki 3 10 5 10 700 320 — Összesen: 24 50 18 16 8 10 9 4 223 923 1136 270 A vashegy—rákosi csoportban benne van az ózd—borsodnádasdi finomítók termelése is, amelyek 260 LE gőzenergiát alkalmaztak a termelésben. A még fennmaradt 10 LE gőzenergiát a kuntapolcsányi vasgyár hasznosította. E két nagy ipartelepet leszámítva, a többi még mindig vízerővel működött. Termelésük nem haladta meg az évi 10 000 bécsi mázsa készárut. Az ebben a csoportban kimutatott összes vastermelésből 118 000 bécsi mázsa jutott az ózdi és nádasdi hengerműre. Ide tartozott még az RVE rimócai és málnapataki vashámora, a Latinak család borosznoki, a tapolcsányi társulat tapolcsányi és az államkincstár fürészi vashámora. A dobsina—alsósajói hámorcsoporthoz Dobsina város és a Coburg Koháry uradalom pohorellai gyárai tartoztak. A rozsnyó—alsósajói csoportban a betléri és