Komplex hasznosítású tározórendszerek tervezése és üzemelése (VMGT 103. VIZDOK, Budapest, 1979)
2. Komplex hasznosítású tárózórendszerek tervezése - 2.2 Tározórendszerek tervezésének menete
40 zi periódust követően minél előbb visszaálljon a tározóban lévő vizszint a szintre (de nem annál kisebb szintre, mert a vizfelhasználási igény e szint eléré- sét; illetve tartását igényli). A komplex basznositáeu tározók hasznosítható térfogatát alapvetően három részre oszthatjuk (2. ábra):- _V. a már deffiniált üzemvizszinthez tartozó térfogat, viz tározására hasznosítható,- az árvizi túlfolyó szintje (általánosabban fogalmazva a viztartásra alkalmas térfogat felső szintje)-és az üzemvizszint közötti térfogat, (mely elvileg használható mind víztározásra, mind pedig árvize sökkentés- re), mely árvíz szabályozására fenntartott üres térfogatom jelöl,- Vj térfogat az árvizi túlfolyó és a tározóban megengedhető maximális vizszint közötti térfogatot (árvizi térfogatot) jelenti, mely nem hasznosítható víztározására, nem szabályozható árvizi csökkentésre alkalmas. E térfogati felosztás mellett meg kell még említeni a tározó alsó részében levő, nem hasznosítható vizet (élővizet) tároló térfogatot: V . A rendszertervezés fontos feladata a tározórendszer egyes tározóinál a un. hasznos térfogat megosztása felhasználási és árvizi térfogatok- ra, Vq értékét általában a topográfiai adottságok, illetve az üzemeltetés rendje határozza meg, térfogat pedig csak nagy- vizi szabályozásra hasznosítható (árvizi szabályozásra hasznosítható teljes térfogat: = V2 + V^). A hasznos térfogat megosztása tulajdonképpen a H- üzemvizszint meghatározását jelenti. A tározórendszer egyes tározói üzemvizszintjének meghatározásánál az alábbi fontos feltételezésekkel élhetünk:
