Komplex hasznosítású tározórendszerek tervezése és üzemelése (VMGT 103. VIZDOK, Budapest, 1979)

2. Komplex hasznosítású tárózórendszerek tervezése - 2.2 Tározórendszerek tervezésének menete

34 2.2.2 Rendszertervezés! módszertan A tározóknak rendszerekben való tervezése és üzemelése egyértelműen meghatározza azon módszerek körét, melyek a ter­vezés és üzemelés során felhasználhatók. Az egyre nagyobb rendszerek - mind komplexebb rendszerek - kialakításának i- génye nemcsak a vízgazdálkodási ágazatban vált égetővé» egyes tudományágakban (mint pl. az elektromosságtan) már jóval ko­rábban szükségessé vált nagy, összetett rendszerek kialakítá­sa. A nagy rendszerekkel való gazdálkodás igénye létrehozott egy uj tudományterületet: a rendszerelmélet területét. Ez az elméleti-gyakorlati tudományág számos eredményt mutatott már fel - pl. az elektromosságtan, közgazdaságtan stb. - gyakor­lati feladatainak megoldásánál. A vízgazdálkodási gyakorlat­ban is találkozhatunk számos, a rendszerelmélet módszereit alkalmazó megoldással, ilyen módszerek általánosan elterjedt alkalmazásáról azonban még nem beszélhetünk. A rendszerekkel kapcsolatos matematikai modellezésnek kiterjedt irodalma van (pl. [Q, 17, 697 stb.), alkalmazásuk mindenkor az adott vizgazdálkodási feladat jellegétől függ. A rendszerelméleti kérdésekkel jelen összeállításunkban nem foglalkozunk. • A rendszerelmélet alkalmazásának fontos-feltétele a rend­szerszemlélet . ami a feladat megfogalmazásától, a matematikai jellemzésen keresztül a végső megoldásig végigkiséri a táro­zórendszerek tervezésének teljes folyamatát. A nagy rendsze­rek - nagy vizgazdálkodási feladatok megoldásánál - matemati­kai jellemzésénél hatékony megoldás:- a nagy rendszer felbontása részi illetve alrendszerek­re,- az egyes alrendszerek matematikai jellemzése (modelle­zése; a részfeladat megoldása),

Next

/
Oldalképek
Tartalom