Komplex hasznosítású tározórendszerek tervezése és üzemelése (VMGT 103. VIZDOK, Budapest, 1979)
1. Bevezetés
11 1. BEVEZETÉS Az utolsó évtized jelentős változást hozott a tározók é- pitése terén. A tározók egyre fontosabb szerepet kaptak az egyszerűbb és összetettebb vízgazdálkodási feladatok megoldásában, s ma már vitathatatlanul a komplex vízgazdálkodás legfontosabb alapelemeivé váltak. Az egyedi tározók szerepe a múltban is jelentős volt, az utolsó évtized azonban e kiemelt szerepben minőségi változást is eredményezett a mennyiségi növekedés mellett. A tározók számának rohamos növekedése minőségi változást követelt, nevezetesen az egyedi, egymástól függetlenül működő tározókkal szemben az együttműködő tározókból álló rendszerek kiépítését igényelte. A több tározóra épülő regionális vízellátó rendszerek már~ hosszabb múltra tekintenek vissza. E rendszerek együttműködését a tározókat a vizfogyasztókkal összekötő távvezetékek biztosították. E tározókra épülő rendszerek tervezéséhez hasznos segítséget nyújthattak a települési vízellátási feladatok ellátására kidolgozott és eredményesen alkalmazott tervezési nun- kák. Mintegy tiz esztendővel ezelőtt vetődött fel először az az igény, hogy a hagyományos vízrendezés! és árvédelmi rendszerekkel szemben - melyek a káros vizek mind gyorsabb levezetését célozták - olyan megoldást alakítsanak ki, mely a káros vizek visszafogására - tározására — és szabályozott vagy megfelelően korlátozott leeresztésére alkalmas. A szemléletében uj, és lényegesen hatékonyabb megoldás gyakorlati bevezetése igen rögös utat járt be és egy évtizednek kellett eltelni ahhoz, hogy a rendszer első tározói .kivitelezésre kerüljenek. A Felső-Zagyván épített első ilyen tározó elBŐ évi üzemi tapasztalatai a vártnál is kedvezőbb eredményekkel támasztották alá a kezdeményezés helyességét.
