Kollár Ferenc: Vízrendezések II. Domb- és hegyvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1967)
Patakszabályozás
a viz vezetésére depóniát vagy töltést általában nem alkalmazunk. A völgy esésével párhuzamosan meghatározzuk a vizszin esését, majd a "fix" pontoknál meghatározzuk a kiadódó vízmélységet, A völggyel párhuzamosan nem lehet mindig megválasztani az esést, mert teljesen vízszintes szakaszokon is kell vizszinesés legyen, és nagy esésű szakaszokon az elragadó erő olyan nagy értéket is felvehet, hogy a meder anyagát megbontja, és ekkor lépcsőzni kell, vagy más módon megakadályozni a meder erózióját. Első közelitésben laza talajon 3-5%tf-ig, kötött talajon 8-12%o-ig lehet a maximális esést megengedni. Vannak sajnos olyan esetek is, amikor az l%o esés is igen magas vagy a 12%o alacsony, ezért a helyszínen kell tisztázni a talaj szerkezetét, ami már előre jelzi a maximális esést. Ezután meg kell választani a keresztszelvény alakját. A keresztszel- ! vény két fő méretét a következő szempontok mérlegelésével határozzuk meg: , 3 a) fenékszélesség: ha a patak kisvizhozama kicsi, 1 m /s alatti, a fenékszélesség ne legyen nagyobb 1-2 m-nél Nagyobb, 1 m^/s feletti kisviz- hozamnál a fenékszélesség nagyobb (2-6 m körül) lehet. A fenékszélesség megválasztása ezen túlmenően úgy történjék, hogy a tervezett keresztszelvény lehetőleg ne a levegőbe lógjon, de a kisviz egységes mederben foly- lyék le. 1,0 m-nél keskenyebb fenékszélesség tervezése nem célszerű, men a fenékszélesség alsó határának a rendelkezésre álló földmunkagépek ha - tárt szabnak. Kotróval kisebb fenékszélesség csak igen nehezen alakit- ható ki, b) rézsűhajlás: ha nem végeztek más okból talajmechanikai feltárást- ezért nem érdemes -, akkor a helyszini bejáráskor ezt meg kell választani. Lehetőleg 1:2 hajlásnál meredekebb rézsűt ne tervezzeira tervező, mert az a tapasztalatok szerint nem lesz állékony és géppel nem kaszálható. Átlagos esetben 100 km vízgyűjtőterületig az "ökölszabaly" szerint 1,0 m fenékszélesség, 1:2 rézsűhajlás általában megfelel. Az ilyen módon megválasztott keresztszelvény és felvett vízmélység adataiból ki kell számítani egy-egy szakaszra a meder eni.észtűképessé- gét. A számitást Manning-Strickler sebességi képletével szokás számolni. ahol v R I k v = k R 2/3 m/s a sebesség a hidraulikus sugár m-ben a vizszinesés viszonyszámban az érdességi tényező.- 17 -
