Kienitz Gábor: A belvízrendezés hidrológiai alapjai kutatásának kritikai fejlődéstörténete (VITUKI, Budapest, 1972)

1. Bevezetés

1. Bevezetés

Az Alföld mezőgazdasági hasznosításának alapjait a XIX.század nagyszabású folyószabályozási és árvízvédelmi munkáival rakták le a magyar vizimérnökök. Azzal, hogy állandó levonulási utat biztosítottak az Alföldet körülvevő hegyvidékekről érkező folyók árvizeinek, megszüntették e sik terület hatalmas mocsarainak külső vizutánpót- lását. Ekkor vehette kezdetét olyan csatorna-hálózatok kiépítése, amelyek kezdeti feladata a mocsarak teljes lecsapolása volt. Ezek későbbi, állandósult rendeltetésévé az Alföldre hulló csapadékból, valamint a különféle származású szivárgó vizekből eredő, a mezőgazdasági művelésre káros vizek elvezetése vált. A mocsarak eltűnése és a kultur-táj létrejötte után ilyen módon alakultak ki egy-egy csatorna-hálózat körül, a síkvidéki vízgyűjtő rendszerek. Ezek müveinek fenntartása és továbbfejlesztése ma is napi problémánk.

A kezdeti munkák végrehajtása során létrejöttek az adott viszonyoknak legjobban megfelelő szervezeti formák, az un. vizrendező társulatok. Ezek tevékenységével járt együtt bizonyos megkülönböztetések tétele az általuk kezelt síkvidéki vízgyűjtőkön - vagy ahogyan elődeink elnevezték őket; öblözeteken - összegyülekező vizek származását illetően. így azokat a vizeket, amelyek a befogadó árvédelmi töltésének koronájánál magasabb szintű területekről származtak, külvizeknek, amelyek alacsonyabb szintű területekről származtak, belvizeknek hivták. E főként járulék-beszedési okokból tett megkülönböztetés azonban nem bizonyult következetesen megtarthatónak. Végülis a síkvidéki vízgyűjtőkben jelentkező káros vizeket általánosan belvizeknek nevezték, a külviz kifejezés pedig csak alkalmi összehasonlítások tételével kapcsolatban maradt fenn.