Kienitz Gábor: A belvízrendezés hidrológiai alapjai kutatásának kritikai fejlődéstörténete (VITUKI, Budapest, 1972)
7. Hatékonysági kérdések összefonódása a belvíz hidrológiájával
- 30 gálataiban azonban nem követi az éghajlati valószinüségi függvénnyel, illetve a fajlagos vizszállitási hatványfüggvénnyel való számitás útját, hanem közvetlenül csapadék- -idösorokkal, illetve ezekből származtatott lefolyási-idö- -sorokkal számol /eltekintve egy alkalmazási kísérlettől, lásd Az eljárás bevezetése lehetővé tette elméleti hidrológiai szempontból megalapozott és ugyanakkor közgazdasági vonatkozásban kellőképen alátámasztott belvizi fejlesztések előirányzását. Ezzel első volt a belvizrendezés hatékonyságának módszeres vizsgálatában nemcsak elvi sikon, hanem gyakorlatban végrehajtott számításokkal egy olyan időszakban, amikor a népgazdasági beruházások hatékonysági vizsgálata még nem terjedt el általánosan. Hiányosságnak kell azonban betudni, hogy a belvizrendszer működését teljesen a vizimérnök tevékenységétől függő mechanikus jelleggel ruházta fel, nem véve tekintetbe a terepen mozgó és el-elakadó viz természetes tározódásait, amelyek a belvízkárok keletkezésének alapvető okai. 7.3. A tűrési idő figyelembe vétele a fajlagos vizszállitási hatványfüggvényeknél A belvizrendezés hatékonyságának kérdése különösen élesen vetődött fel a fajlagos vizszállitási hatványfüggvények segítségével történő méretezéssel kapcsolatban. Eltekintve attól, hogy semmi megfogható támpontot nem adott az elmélet, hogy milyen gyakoriságra vonatkozó hatványfüggvénnyel gazdaságos adott esetben dolgozni, elméletileg is belátható volt, hogy a vizgyüjtő összegyülekezési ideje által megszabott legnagyobb fajlagos vizszállitásra kiépíteni a rendszert semmikép sem lehet hatékony megoldás. Ez a vizszállitás ugyanis az elmélet szerint csupán egy csúcs-érték, márpedig a mezőgazda- sági növények nem igénylik az azonnali mentesítést, hanem van bizonyos tűrési idejük, ameddig a vizbőséget nem sinylik meg.
