Kézdi Árpád - Markó Iván: Földművek - Víztelenítés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

4. Markó I.: Földművek árkai és biztosításuk

• sin « = 0,25 K özút 4.4. ábra. A különböző mederbiztosí­tási módszerek alkalmazásának határai az esés függvényében Az oldalárokkal való víztelení­tés kivitelezése lényegesen egy­szerűbb és olcsóbb, mint a továb­biakban ismertetett zárt csator­nák építése. Hátrányuk, hogy a közutakon a közlekedést akadá­lyozzák. Ha a bevágás hosszabb szakaszon vízszintes, vagy a 4.2. ábrán leolvasható minimális esés­nél kisebb lejtésű, akkor az oldal­árok fenékszintje már nem pár­huzamos a földmű koronaszint­jével, hanem folyamatosan mélyül (4.3. ábra). Burkolt oldalárok leg­nagyobb esése a pályával egyező, mert az engedélyezett legnagyobb pályaesés mellett sem keletkezhet az árokban a burkolatra káros víz­sebesség. Az oldalárkot akkor nem kell burkolattal biztosítani, ha fenék­esése megfelel a 4.2. ábrán fel­tüntetett követelményeknek. Ha az árok esése 0,2...0,3%-nál ki­sebb, akkor a sebesség növelése céljából sima betonlappal, ha 1...6%-nál nagyobb, akkor a ki­mosás veszélye ellen minél dur­vább felületű terméskővel kell az árkot burkolni. Ha a víz sebes­sége nagyobb, mint ami a bur­kolatra megengedett határsebes­ség (2.7. táblázat), akkor esés­csökkentő fenéklépcsőket vagy surrantót alkalmazunk (4.4. ábra). 4.5. ábra. Talpárok a töltés mellett; fa depónia mellett; c mély árok és az útpálya közötti pótpadka ki­képzése 50

Next

/
Oldalképek
Tartalom