Kézdi Árpád - Markó Iván: Földművek - Víztelenítés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
2. Markó I.: A terepről lefolyó vízmennyiség meghatározása
2.13. táblázat A 33 évenként (3%) egyszer előforduló eső átszámítása más gyakoriságra (Weimann Béla) Gyakoriság év 200 100 50 33 20 10 5 2 Valószínűség Átszámítási % 0,5 1 2 3 5 10 20 50 arányszám 1,60 1,30 1,15 1,00 0,85 0,70 0,55 0,35 Pl. a 200 évenként egyszer (1/i% valószínűséggel) várható árvíz a 33 évenkéntinek 1,6-szerese. A 3% valószínűségű mértékadó nagyvízhozamból a más gyakorisággal előforduló vízhozamot legegyszerűbben a Weimann által összeállított táblázat segítségével számíthatjuk át (2.13. táblázat). A kisvízfolyás egész vízrendszerében nem alkalmazzuk ugyanazt a valószínűséget, hanem a 2.2. táblázat adatai alapján döntjük el a beépítettség foka és művelési ágak szerint, hogy milyen gyakorisággal számoljunk. A Csermák-féle számítási mód és az előbbiekben ismertetett Morkó-féle módszer alapján kiadódó értékek között különbség lehet. Számításaink során legcélszerűbb, ha a kétféle módszerből kiadódó értékek közepértékét vesszük. A kisvízfolyások rendezésének feladataival a Markó: Földművek, Védelem c. könyv foglalkozik. 2.22. Belvízcsatornák mértékadó nagyvízhozama Minden olyan természetes csapadékból keletkezett síkvidéki vizet belvíznek nevezünk, amelynek a befogadóba való jutását az árvízvédelmi töltés megakadályozza. Belvízről beszélünk akkor is, ha a természetes csapadékból származó vizet a talaj nem tudja befogadni és az a terepmélyedésekben összegyűlik. A belvíz károsan jelentkezik: a felszínközeli talajréteget telíti, sőt a terep mélyebben fekvő részeit el is borítja. Ilyen zárt területek főleg a folyók és tavak ármentesített völgyeiben, öblözeteiben találhatók. A belvízgyűjtő terület azért zárt, mert a mellette fekvő befogadó folyó vagy tó felől töltés vagy természetes magaslat zárja el. Morfológiai szempontból két élesen elhatárolható részből áll: 1. a befogadó árvízszintje alatt levő része a belvízi öblö- zet (2.10. ábrán vonalkázott terület); 2. az árvízszint kivetített síkja feletti rész, amely a vízválasztóig terjed, tehát a fennsíki terület, ahol az élővízfolyás már nem belvízcsatorna, hanem kisvízfolyás. A belvíz elsősorban csapadékból, másodsorban talajvízből és a töltésen átszivárgó vízből keletkezik. A belvíz keletkezését befolyásolja a talaj vízáteresztő képessége, a megművelés módja. A belvíz megbénítja a közlekedést, hosszú ideig maradván a felszínen; a pangó víz mocsarassá változtatja a közút környezetét. A 2.11. ábrán pontozással feltüntetett Kis- és Nagyalföld területének vízgyűjtőjén, továbbá a domb- és hegyvidéki kisvízfolyások vízgyűjtő területének megközelítőleg sík rész- öblözeteiben összegyülekező víz a talaj felszínén káros belvizet képez. Mielőtt a belvizes területen földművet létesítenének, a belvízkárok megszüntetéséről kell gondoskodnunk. 2.10. ábra. A belvíz-öblözetet átszelő közút mindenütt a folyó legmagasabb vízszintje alatt halad az árvédelmi töltések védelmében; a közutat a belvfz-öblözet szélén az övárkok keresztezik; a belvizállások szivattyú- telep hiányában a közút alépítményének állékonyságát veszélyeztethetik Csapadék víz Arvede/mi töltés Csőzsilip 0 Szivattyútelep Közút ♦ Övárok-------------Völgyszelvény "-W1— Szintvonal 77YT Belvíz obi Özet ___ Kisviz folyás e s belvízcsatorna Átszivárgó víz >2 r , • F o t y o , *Jo J& - ' ■ Fennsík 23
