Kertai Ede: Vízgazdálkodás Tankönyvkiadó, (Budapest, 1966)
A vízgazdálkodás jelentősége
3. meghatározott tér-rész határoló felületének kijelölt részén időegység alatt kifolyt (kivett, gazdaságosan kivehető) vízmennyiség, tehát vízhozam (m^/óv). A magyar vizkészlet-gazdálkodási gyakorlat általában a felszíni vízkészletet a 2. a felszínalatti vízkészlet az 1. és a hasznosítható felszínalatti vízkészletet a 3« alatti meghatározás szerint értelmezi. Vizké szlet-gazdálkodás Valamely terület vízkészlete hasznosításának tervszerű szabályozása a vízhasználatok mennyiségi és minőségi követelményeinek leggazdaságosabb kielégítésére a tározási lehetőségek és a vízvédelem szempontjait is figyelembe véve. Vizkorlátózás Átmeneti szükség-intézkedés, amely rendkívüli vizszükség idején a vízhasználatoknak kiszolgáltatandó vízhozamot - százalékosan, napszakok szerint, az üzemek népgazdasági fontossága vagy e módok különféle kombinációja szerint - hatósági rendelkezéssel a vízigénynél kisebb értékre csökkenti. A V. alapja a vizszüke esetén szükséges intézkedéseket, azok sorrendjét stb. tartalmazó, előre elkészített vizkorlátozási terv. Vizmennyiség Valamely tárolótérbe), (víztartóban) felhalmozott, vízfolyás esetében bizonyos idő alatt egy szelvényén átfolyt összes viz térfogata (m^). Vízgazdálkodási mérleg Megbatározott vízgazdálkodási egységen (területen, vagy folyószakaszon), meghatározott időpontban, vagy időszakban az emberi felhasználásra meghatározott valószínűséggel rendelkezésre álló felszini, vagy felszinalatti vízkészlet (l. Hasznosítható vízkészlet) és az azt terhelő, meghatározott valószínűségű vízigényeknek egybevetése. A V- mértékegysége m-Vs, vagy m^. A mérlegelés eredménye a vizgazdálkodási egység viz- 80 -
