Kertai Ede: Vízgazdálkodás Tankönyvkiadó, (Budapest, 1966)

A vízgazdálkodás jelentősége

Aktiv vízmérleg

Az a vízmérleg, amely vizfölösleget, vagyis 100%-nál - vagy megállapodásszerüen, egy ennél kisebb, rögzített határértéknél - kisebb kihasználtságot mutat ki.

Befogadó, reciplens

1. olyan vízfolyás vagy állóvíz, amelyben a vizsgált vízfolyás beomlik, vagy a csapadékvíz becsurog.

2. az a folyó, patak, tó, öntöző- vagy belvízcsatorna, tágabb értelemben terület (szennyvizszikkasztásnál), ahová a szenny- ill, használt vizeket bevezetik.

Élővíz

1. vízgazdálkodásban: az a minimális vízhozam, amely a vízfolyás természeti adottságai és mindenkori szennyezettsége függvényében általános közegészségügyi (vizbiológiai) érdekből a mederben hagyandó. A hazai gyakorlatban minimális É.-ként általában az egyes hónapok legkisebb vízhozamainak 75%-ával, nagytávlatban 25%-ával számolnak. - A vízmérleg felállításánál az

É. a hasznosítható készlet számításához szolgáló segédmennyiség; egyike a vizsgált vízgazdálkodási egység természetes (alap-) készletéből levonandó mennyiségeknek, amely a lejjebb fekvő egység készletét növelő átvett vízként jelentkezik.

2. biológiai osztályozás szerint: olyan folyó- vagy állóvíz, amelyben magasabbrendü növényi és állati élet van.

Felszínalatti víz

A földkéreg kőzeteinek pórusaiban, hasadékaiban és üregeiben található részben hidrológiai körfolyamatban is résztvevő viz.

Felszínalatti vízkészlet

1. (teljes felszínalatti vízkészlet) a laza üledékes kőzetek, valamint repedéses, hasadékos kőzetek hézagaiban levő viz- 7? -