Kertai Ede: Vízgazdálkodás Tankönyvkiadó, (Budapest, 1966)
A vízgazdálkodás jelentősége
hasznosul. A nyerhető teljesítmény elméleti értéke a T « 9>8. Q . H [kw] összefüggésből számítható (Q = a turbinákon átfolyó legnagyobb vízhozam, a vizerőtelep kiépítési vízhozama; H = a hasznosítható esés). Az összefüggés szerint ugyanakkora teljesítmény elérhető kisebb vízhozammal és nagyobb eséssel és fordítva. Minthogy nagyobb vízhozamhoz nagyobb turbina és igy nagyobb építmény is tartozik, belátható, hogy a nagyobb esésű vízerőművek gazdaságosabban létesithetők, mint a kisesésüek. A vízerőművek a világ energiatermelésének csak néhány százalékát adják, de sok országban - főleg ahol vizerő bőven, más energiahordozó pedig kevés van - az energia zömét a vizerő szolgáltatja, így: Norvégia 99% Svájc 99% Svédország 95% Japán 85% Olaszország 85% Ausztria 75% Franciaország 51% Jugoszlávia 50% USA * 20% SZU 18% Csehszlovákia 15% A világ vizerőkészletének jelenlegi kihasználtsága kb. 8-10%. A vízerőművek gazdaságosságát az jellemzi, hogy beruházásuk 2 -i*2 1/2-szer akkora befektetést igényel, mint a hőerőműveké, viszont üzemi költségük lényegesen alatta marad azokénál. így a többletberuházás az üzemi költségek megtakarításából rövid idő alatt megtérül. Másutt hasznosítható üzemanyagot nem fogyasztanak és lényegesen kisebb számú kezelőszemélyzetre van szükségük. A hőerőművekben termelhető energia egységköltsége állandóan nő, annak ellenére, hogy a hatásfok javul. Ennek az oka az,hogy a szilárd és cseppfolyós üzemanyag költsége - részben azért,mert mind nehezebb a bányászásuk, részben pedig a bérek emelkedése miatt - nő. A vizienergia egységköltsége ezzel szemben állandóan csökken, mert a műszaki haladás következtében a beruházási összegek csökkenése nagyobb mértékű, mint a kisebb súlyú üzemi költségek növekedése.
