Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

3. Víziutak - 3.3 Mesterséges hajócsatornák

képletből számítható, ahol L a mértékadó hajó hossza, R az ív görbületi sugara. A jobb látási viszonyok érdekében a domború oldalon célszerű szé­lesíteni. Az ellenkező görbületű ívek közé legalább 200 m hosszú egyenes átmeneti szakaszt kell iktatni. A csatornát az uralkodó szélirány figyelembevételével kell vezetni, hogy a szél okozta túlduzzasztást elkerüljük. Különösen a szélirányban fekvő, hosszú bögék hátrányosak. A csatorna partjain célszerű szélvédő növénysávot létesíteni. A vonalvezetésnél különös gondot kell fordítani a talajviszonyokra. A csatorna szempontjából az állékony, vízzáró talajok kedvezőek. Kerülni kell a laza, folyós, kimosott és a tőzeges területeket. 3.33 A MAGASSÁGI VONALVEZETÉS IRÁNYELVEI A csatorna egyes szakaszait vízszintesre, ill. a víztelenítés érdeké­ben 0,0002 -r- 0,0005 esésűre tervezzük. A magasságkülönbségeket a he­lyenként! létesített vízlépcsőkkel hidaljuk át. A magassági vonalvezetésben törekedni kell arra, hogy a földmunka a lehető legkevesebb legyen. Célszerű, ha a bevágásos szakaszon a csa­torna vízszintje a terepszint alatt 2,0 H- 2,5 m-re van. A csatornatöltés 30 m-nél magasabb, a bevágás 25 m-nél mélyebb ne legyen. A túl nagy bevágás elkerülhető, ha a terepemelkedést megkerüljük. A mély bevágások a talajvíz miatt sem kedvezőek. A mélyenfekvő csatornavízszint leszívja a talajvizet, és ezzel kárt okozhat. A csatorna vízszintjével a lehetőséghez képest az átlagos talajvíz­szinthez kell igazodni. Ez mélyvezetésű csatornánál nehezebben oldható meg mint a magasvezetésűnél. Azáltal érhető el leginkább, ha a csa­torna bogéit a talajvízszint szintvonalaival párhuzamosan vezetjük, a vízlépcsőket pedig a talajvízszint meredek esésű helyeire helyezzük. Ha a csatorna vízszintje magasabb a talajvízállásnál, jelentős vízveszteség léphet fel a csatornából. Ez ellen szigeteléssel kell védekezni. Legcélsze­rűbb a csatorna vízszintjét kissé, mintegy 0,5 m-rel az átlagos talajvíz­szint alatt tartani. A csatorna vízszintjének a talajvízre gyakorolt hatása kötött talaj esetében néhány száz méterre, laza talajoknál több km-re is kiterjedhet. A zsilipek vagy erőművek helyét és magasságát a terep- és talaj- viszonyoknak megfelelően kell meghatározni. Mivel a vízlépcsők meg­építése költséges, és a hajózás számára időveszteséget jelent, kevés ma­gas vízlépcsőt és ezáltal hosszú bögéket kell létesíteni. A hajózsilipek egy­mástól való távolsága legalább akkora legyen, mint amekkora az átzsili- pelési idő alatt a hajóvonat által megtehető út, különben a hajóforgalom­ban torlódások keletkezhetnek. 68

Next

/
Oldalképek
Tartalom