Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
4. Vízerő-hasznosítás - 4.4 Kisesésű vízerőművek
A tervezés szempontjából figyelemreméltóak azok a kísérletek, amelyeket a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, az ÉKME Vízépítési Tanszékével együtt különböző szemszerkezetű anyagok kritikus rézsűhajlásának meghatározására végzett a fenti hatások figyelembevételével. A durva kavics, homokos kavics, kavicsos homok és homok frakciókkal végzett kísérletek szerint adott talajú rézsűhöz egy kritikus vízszínválto- zási sebesség tartozik, amely mellett a rézsű még éppen állékony. Az állékonyság a leürítési sebességgel fordítva, a rézsűhajlás kotangensével pedig egyenes arányban változik. A 4.4—212. ábrából meghatározható a stabilitás határán levő rézsűhajlás értéke a közepes szemcseátmérő (dk) és a vízszínváltozási sebesség függvényében. A nem permanens viszonyok között a mederben bekövetkező hordalékmozgás vizsgálatára végzett szovjet kísérletek szerint csúcsüzemnél a közepes hordalékhozam a sebességingadozás következtében nagyobb, mint a vízfolyás középsebességénél. Megállapították azt is, hogy a kotrások fel- iszapolódása 2 -j- 4-szer nagyobb, mint állandó vízhozamnál, a kotrás helyétől függően; legkisebb, ha a mederkotrás iránya megegyezik a vízfolyás irányával. A zátonyok felszíne nem érzékeny a vízszínváltozásra és stabilizálódik a közepes vízszíningadozásnak megfelelően. A csúcsüzem szakaszos jellege kedvező a felvízi böge feliszapolódása szempontjából. Kisebb lehetőség van ugyanis a finomabb frakciók tartós leülepedésére és tömörödé- sére, s így könnyebben öblíthetők le az alvízbe. összefoglalóan meg lehet állapítani, hogy a csúcsüzem jelentős változást eredményez a meder alakulásában a folyamatos üzemhez képest, azonban a hátrányos hatások nem leküzdhetetlenek. A vízlépcsők beépítése jelentősen megváltoztatja a folyók jégviszonyait is. A szakértők véleménye megoszlik abban a tekintetben, hogy a 370 4.4—212. ábra
