Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

4. Vízerő-hasznosítás - 4.4 Kisesésű vízerőművek

4.4—129. ábra. Kavitációs erózió

A képlet felső határt ad meg. A turbinát mélyebbre hfelyezve növekszik a kavitációs biztonság, de ezzel együtt az alapozási költség is. Megfontolandó, hogy a kis valószínűséggel előforduló, rövid ideig tartó alacsony alvizekhez viszonyítva helyezzük-e el a turbinát, vagy pedig költségmegtakarításra törekedve, magasabbra, s ilyenkor átmenetileg számoljunk a kavitációval, feltéve, ha az nem okoz üzemzavart. Ilyen értelemben beszélhetünk kavitációs tűrésről.

B értéke a tengerszint feletti magasság függvénye. Sík vidéken 10 m-rel lehet számolni.

a a jellemző fordulatszám függvénye, de függ a járólapátok számától is. A lapátok számának növelésével csökkenteni lehet a kavitációt.

A Szovjetunióban a szárnylapátos turbinák megengedett kavitációs együtthatóit az esés függvényében az alábbiak szerint veszik fel:

5—15

10—20

15—30

20—40

30—50

40—60 45—70

50—80 m

1,000—

0,835—

0,745—

0,680—

0,505—

0,400— 1 0,360—

0,325—

—0,840

—0,680

—0,505

—0,400

—0,325

—0,270 —0,230

—0,205

A megengedhető statikus szívómagasság negatív is lehet. Ez annyit jelent, hogy ilyenkor' a turbinát a értékkel az alvíz szintje alá kell helyezni. Ezek az ellennyomásos turbinák.

19 Vízfolyások III. (44 324)

289