Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

4. Vízerő-hasznosítás - 4.4 Kisesésű vízerőművek

Mivel feltételeztük, hogy a meridián sebesség nem változik, ezért cim = c2m = tt’im = te2m és az abszolút sebesség megváltozásának keringési összetevője egyenlő a relatív sebesség megváltozásának keringési öszetevőjével:

A cu = A wu.

A lapáterő a A cu = A wu helyettesítéssel:

Fia = % • A cu = m1 (clu — c2u) [kp],

és ez, ha a lapátok száma z és a turbina víznyelése Q egy lapátra:

Fiu= 7 f-CCla-C,,) [kp], az egész járókerékre:

Fu= 7 Q(ciu —ca«) [kp].

A JÁRÓKERÉK TELJESÍTMÉNYE

P = Pau [mkp/s],

P= -75- [LE]Ha a veszteségtől eltekintünk, fennáll, hogy

Fau = y Q H

azaz

Q u (clu — c2u) — y Q H,

ahonnan

uclu — uc2u = gH.

A hidraulikai veszteségeket is figyelembe véve, írható:

wc, u uc2u yj, gH.

Ez az összefüggés a turbina Euler-fcle alapegyenlete.

A JELLEMZŐ FORDULATSZÁM

A különböző típusú turbinákat a jellemző (specifikus) fordulatszámmal lehet jellemezni. Jele: ns.

Jellemző fordulatszámon értjük a vizsgált turbinához geometriailag teljesen hasonló és vele egyenlő hatásfokú turbinának a percenkénti fordulatszámát, amelynek méretei úgy vannak megválasztva, hogy 1 m eséssel 1 LE teljesítményt szolgáltat.

277