Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
4. Vízerő-hasznosítás - 4.4 Kisesésű vízerőművek
4.4—85. ábra. Műkővel burkolt felvízcsatorna (St. Estéve—Janson-vízerőmű, Durance folyó, Franciaország) 4. Aszfaltburkolatok Űj abban mindinkább tért hódít az aszfaltbeton burkolat. Vízzárósága tökéletes, felfekvése rugalmas, az atmoszferiliákkal szemben ellenálló. Sima felületet ad, ezért hidraulikai szempontból is kifogástalan. Hátrányául lehet felróni, hogy a talajból kifelé irányuló víznyomással szemben nem ellenálló, ezért a burkolat mögött esetleg összegyülekező víz elvezetéséről gondoskodni kell. A burkolat alatti magvak befulladnak, de egyes növények —; elsősorban a nád — áthatolnak a burkolaton. Ezért a burkolat elhelyezése előtt gyomirtó vegyszert permeteznek a tükörre. Erre a célra 5%-os natrium-klorát oldatot használnak, 2 1/m2 adagolásban. A mechanikailag rögzített tükörre kötőréteget — 0,5 -4- 1,0 kg/m2 bitument —1 hordanak fel, s erre kerül a rendszerint kétrétegű, 6 8 cm vastag aszfaltbeton burkolat (4.4—87. ábra). Az alvízcsatorno kialakítására ugyanolyan gondot kell fordítani, mint a felvízcsatornáéra. A rosszul kiképzett meder elfajul, a lefolyási viszonyok elromlanák, az alvízszint megemelkedik. Ez csökkenti a hasznosítható esést. Az elfajult meder veszélyezteti a vízerőtelepet is. Ezért különös gondot kell fordítani az alvízcsatornának a vízerőtelephez kapcsolódó szakaszára. Az utófeneket kisminta-kísérlet alapján kell kialakítani és ki- üregelődés ellen megfelelően biztosítani. Mint minden vízlépcső után, itt 249