Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

4. Vízerő-hasznosítás - 4.4 Kisesésű vízerőművek

A vízszintemelkedéssel járó (pozitív) csatornahullámok magasságát figyelembe kell venni a csatorna keresztszelvényének kialakításakor, ill. a töltésmagasság felvételekor.

Ha a csatornafőben árapasztó bukó épül, akkor a kiépítési vízhozam levezetésekor előálló bukómagassághoz kell a hullámmagasságot hozzáadni. Ha nem terveznek árapasztót a vízerőtelephez, záráskor a vízszint teljesen kiegyenlítődik. Ha a kiegyenlítődés előbb következik be, mint a lökéshullám csillapodása, akkor a kiegyenlített vízszinthez a hullámmagasságot hozzá kell számítani.

A vízszintváltozás és a hullám sebességének a parterózió, hajózható üzemvízcsatornán pedig a vízi közlekedés szempontjából van jelentősége. Erről a későbbiek során lesz szó.

Az üzemvízcsatorna kialakításának fontos tényezője a jég is. A jég ellen már a vízkivételnél védekezni kell, azonban ha az üzemvízcsatorna hosszú, akkor ez nem elégséges, mert a jégképződés újból megindulhat.

A jég különböző megjelenési formái:

1. felszíni jég:

a) felszínen úszó jég,

b) felszíni jégtakaró;

2. felszín alatti jég:

a) fenék jég,

b) kásajég.

A jéggel kapcsolatban számos tervezési és üzemi probléma adódik. Ezek a következőkben foglalhatók össze:

1. A jég átbocsátása a létesítményeken (csatorna, műtárgyak).

2. A létesítményekre nehezedő jégterhelések:

a) dinamikus jégnyomás,

b) statikus jégnyomás,

c) egyéb jégterhelések.

3. A jég hatása a berendezésekre:

a) a gerebeken,

b) elzárószerkezeteken,

c) turbinákon.

4.4—80. ábra. Csatornahullámok

239