Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

4. Vízerő-hasznosítás - 4.3 A tenger energiájának hasznosítása

Feritzloff a hasznosított esésnek és a vízjárásnak a viszonyát használja fel a csoportosításhoz. A 4.2—3. ábra jelöléseivel:

ha Ha> rei = — " = 0,5 -f- 5, kisesésű,

Hn

H..

ha Ha, rel = ha Ha. rei =

A 4.2—4., 5., 6. ábrák jellegzetes kis-, közepes és nagyesésű vízerőműveket mutatnak be.

Ha

= 0,5 —j—

Hn

Ha

— 5 •

Hn

Ha

_in

H

u

Forrásmunkák:

1. Fentzloff, H. E.: Systematik der Wasserkraftnutzung, VDI — Forschungsheft 453, VDI — Verlag Gmbh/Düsseldorf, 1956.

2. Ginocchio, R.: Aménagements hydroélectriques, Eyrolles, 1959.

3. Mosonyi E.: Vízerőhasznosítás I. kötet, Tankönyvkiadó, Budapest, 1952.

4.3 A TENGER ENERGIÁJÁNAK HASZNOSÍTÁSA

4.31 A TENGERBEN REJLŐ ENERGIA FORRÁSAI

A tengerben jelentős energiakészletek halmozódnak fel. Ezeket erőművek segítségével hasznosítani lehet. A tengerben rejlő energia forrásai:

1. A tenger árapálymozgása.

2. A depressziók.

3. A tengerek szintkülönbsége.

4. A tenger hullámzása.

5. A tenger vizének hőmérséklet-különbsége.

4.32 ÁRAPÁLY-ERŐMÜVEK

A tenger árapálymozgását a Hold vonzóereje és a Föld forgása eredményezi. Naponta kétszer van dagály a tengerpartokon és kétszer apály. A Hold 28 napos keringési ciklusából következik, hogy két tetőzés között 12 óra 50 perc telik el. Az árapály mértéke a Földön nagymértékben változik. A Hold járásán kívül befolyásolja a tenger mélysége, a partok alakulata, az uralkodó szélirány és a Nap járása is. Teli- és újholdkor a Hold és a Nap erői azonos irányban hatnak, ezért a dagály ilyenkor a legmagasabb. A különböző hatások következtében egyes pontokon a vízszint- változás csekély, másutt jelentős mértéket ér el. Legnagyobb az árapály potenciálkülönbsége az Atlanti-óceánnak Kanada és az USA határa közelében levő partvidékén, Dél-Amerika patagoniai partjain, a biscayai öböl173