Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

4. Vízerő-hasznosítás - 4.1 A vízerőhasznosítás feladata

4.133 A vízerő-hasznosítás jövője

A vízerő-hasznosítás jövőjét az energiaigények rohamos növekedése, a vízerőkészletek korlátozottsága és a vízerőművek együttműködő energiarendszerbe vitt szerepének megváltozása, továbbá a magenergia hasznosítási kilátásai határozzák meg.

A világ villamosenergia-igénye tízévenként megkétszereződik. A növekedési index egyes országokban még ennél is nagyobb. A Szovjetunió villamosenergia-igénye várhatóan a következőképpen alakul:

Év

TWh

1960.

292,

1970.

900,

1980.

3000.

A Föld gazdaságosan kitermelhető fosszilis tüzelőanyag-készlete — amit az Energia Világkonferencia 1962. évben 3,5 -1012 t kőszén egyen- értékre becsült — a fogyasztás mai üteme szerint 50-1-75 év alatt kimerülne. A vízerőkészlet hasznosítása egyes országokban olyan mértéket ért el, hogy tovább lényegesen már nem növelhető. így pl. Olaszországban a vízerőkészlet 65%-át — és természetesen a kedvezőbb lehetőségeket — már hasznosították. Mindez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az atomenergia energetikai célra történő hasznosítása előtérbe került, és a maghasadásban rejlő lehetőségek felfedezése óta eltelt 25 év alatt a tényleges felhasználás stádiumához jutott. Az atomenergia hasznosításának kilátásai nagyon jók, a vízerőművek jövőjének megítéléséhez mégis figyelembe kell venni a következőket:

1. Az atomenergia előállítása ma még csak egyes helyeken gazdaságos, s még legalább 1—2 évtizednek kell eltelni, amíg általánosan versenyképes lesz.

2. A közeljövőben kizárólag csak az egészen nagy, legalább 500 MW teljesítőképességű atomerőművek lesznek versenyképesek. Ilyen nagy erőműveket a folyamatos üzem biztonsága miatt csak nagy erőműrendszerben lehet alkalmazni.

3. Belátható időn belül csupán a maghasadás elvén alapuló atomerőművekre lehet számítani, ugyanis mind a szabályozott termonukleáris reakció, mind pedig a hőnek közvetlenül villamos energiává való átalakítása messze van a reális megvalósítástól.

4. Igaz ugyan, hogy az utóbbi időben már részben megoldották a radioaktív hulladékok elhelyezésének kérdését, de még ma is ez a fő korlátozó tényezője az atomenergia hasznosításának. A mai elgondolások szerint a tenger helyett a rövid életű izotópokat földbe helyezett tartályokban, a hosszú életű izotópokat pedig szilárd állapotba hozva, talajvízmentes, föld alatti helyeken, pl. sóbányákban tárolják.

5. Az atomerőművek térhódítása idején — egyrészt a nagy egységteljesítmények, másrészt a szabályozási lehetőségek korlátozott volta miatt — a tározásos vízerőművek fedezhetik a terhelési csúcsok igényeit.

152