Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
4. Vízerő-hasznosítás - 4.1 A vízerőhasznosítás feladata
4.13 A VlZERÖ-HASZNOSlTÄS FEJLŐDÉSE 4.131 A vízerő-hasznosítás múltja A vízben rejlő mechanikai energia hasznosításának több ezer éves múltja van. A fejlődés nem volt egyenletes. A vízerő-hasznosítás sokáig megrekedt a vízikerekes malmoknál. A vízikerekek korlátozott kereteit csak a XVIII. században törte át a turbina alkalmazása. Ettől kezdve rohamosan fejlődött napjainkig, amikor az energiaigény nagyarányú növekedése, másrészt a klasszikus energiahordozók készleteinek csökkenése új energiaforrások felhasználására ösztönözték az emberiséget. Az utolsó évtizedben tanúi lehettünk az atomenergia gyakorlati felhasználására irányuló erőfeszítéseknek, az első atomerőművek létesítésének. A vízerőművek legújabb fejlődését a versenyképesség fenntartására irányuló törekvés jellemzi. A vízerő-hasznosítás múltját ezek szerint a következő három korszakra lehet osztani: aj a vízikerekek alkalmazása, b) a technikai lehetőségek kifejlesztése, ej a gazdasági verseny előtérbe kerülése. a) A vízikerék eredetét a Távol-Keleten kereshetjük. Kínában és Indiában már több ezer évvel ezelőtt készítettek bambuszból a víz mozgási energiáját hasznosító, alulcsapott vízikerekeket (4.1—14. ábra). Az. ókori népeknél is nagyon elterjedt volt. Európában a franciaországi Arles mellett feltártak egy malomcsatornát, amelyet i. u. 260-ban építettek. Ezen a 10 km hosszú mesterséges csatornán több lépcsőben összesen 18 m esést hasznosítottak. Nagy Károly 768-ban kiadott törvénykönyvében a Lex Salica-ban malomjogi törvények maradtak fenn. Francia- országban Toulouse mellett a Garonne folyón még ma is üzemben van egy duzzasztómű, amelyet 1190-ben építettek a Bazacle-malom számára, amelyben 25 db vízikerék működött. Magyarországon a feltárt oklevelekben, főleg adománylevelekben százával szerepelnek a vízimalmok a XI—XII. századtól kezdve. A malmok középkori gazdasági jelentőségét jellemzi a Tripartitum 133. cikkelye, amely szerint egy alulcsapott vízikerekes malom háromszor annyit ért, mint egy nemesi porta vagy egy ekealja szántó (81 kát. h.). A vízikerekek sokat fejlődtek az idők során. Az ősi, rossz hatásfokú alulcsapott vízikerekek után elterjedtek az oldalt- és felülcsapott vízikerekek. Ezeket a duzzasztómű és malomcsatorna által létrehozott vízlépcsőbe építve, a víz súlya forgatta. A legkorszerűbb, sok helyen ma is működő vízikerekek hatásfoka elérheti a 80%-t is. A Poncelet-féle kerék lapátjainak vonalozása áramlástanilag már kifogástalan volt. A vízikerekek azonban nem tették lehetővé a vízerő-hasznosítás fejlődését. Alkalmazási körük, s ami a leglényegesebb, teljesítőképességük 146
