Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
4. Vízerő-hasznosítás - 4.1 A vízerőhasznosítás feladata
4.1—3. táblázat A vízerő részesedése az országok villamosenergia-termelésében 1964. évben* Ország % Ausztria 65 Belgium 1 Bulgária 19 Csehszlovákia 9 Dánia 1 Német Demokratikus Köztárs. 1 Finnország 66 Franciaország 37 Görögország 20 Magyarország 1 Izland 96 Írország 25 Olaszország 53 Luxemburg 37 Norvégia 100 Lengyelország 2 Portugália 09 Románia 4 Spanyolország 72 Svédország 95 Svájc 99 Törökország 39 Egyesült Királyság 2 Szovjetunió 17 Német Szövetségi Köztársaság 8 Jugoszlávia 56 Európa összesen 25 USA 17 Japán 85 * Az EBG Villamosenergia Szakbizottságának ST/ECE/EP/36. sz. 1966. évi kiadványa (15. táblázat) alapján a Vízügyi Tervező Iroda az Országos Vízgazdálkodási Keretterv készítésekor 1954-ben, majd 1962-ben újból felülvizsgálta, és kissé módosította. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv Vízerőhasznosítás című fejezetéből vett adatok alapján — kiegészítve a szerzőnek a teljes elméleti vízerőkészletre meghatározott adataival — Magyarország elméleti vízerő- készletét vízfolyások szerinti bontásban a 4.1—4. táblázat adja meg. A kimutatásban a határt képező folyószakaszok teljesítménye csak fél értékkel szerepel. Az ország vízerőkészlet-görbéjét a 4.1—13. ábra mutatja. Ebből leolvashatjuk, hogy Magyarország teljes elméleti vízerőkészlete (E,) kereken 10 milliárd kWh; az átlagos vízerőkészlet (E50) 7,5 milliárd kWh, a mai gazdasági viszonyoknak megfelelően a 25%-os tartósságú vízhozam alapján számított vízerőkészlet (E'2s) pedig 8,8 milliárd kWh. 143
