Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
7. A tiszapalkonyai hajózsilip
Az így elhelyezett betonréteg megkötése után a szádfalat belülről kiducolták és az alaplemezt nagy- mennyiségű terméskővel terhelték. Ezzel biztosították a szádfalat a külső víznyomás, továbbá a víz alatt készült betonréteget a talajvíz felhajtó ereje ellen. Ezután a szádfallal körülzárt térből a vizet kiszivattyúzták, majd injektálással megszűntették a betonréteg folytonosságában keletkezett hiányosságokat. A betonozás második ütemében a letisztított, víz alatt öntött betonra elhelyezték az alaplemez felső rétegének vasszerelését és felbetonozták az alapréteg második, 1,30 m vastag rétegét. A betonozást vízszintes értelemben szakaszonkint végezték. Eközben a hajózsilip hossztengelye irányában mért 8—12 m széles sávról átrakták a kőterhelést a szomszédos sávokra, majd a betonfelület alapos letisztítása után elhelyezték a sáv vasszerelését és elvégezték a betonozást. A beton részbeni megkötése után a kőterhelést visszarakták az elkészült sávra és a következő sávot leterhelve a leírt módon folytatták a munkát. Az alaplemez második rétegének betonozását az 1944 novemberi harci események félbeszakították. A hajózsilip építési munkagödrét a talajvíz megtöltötte és azóta víz alatt áll. A betonozási munka harmadik ütemében kívánták megépíteni a hajózsilip oldalfalait, melyeknek magassága az alaplemez felső síkja felett 10,20 m lett volna. Tervdokumentáció Az 1943—1948 között folytatott építési munkák iratait és terveit a Sajó Csatornázási Kirendeltsége 1948-ban történt felszámolásakor az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság jogelődje (Miskolci Vízgazdálkodási Körzet) vette át. A hajózsilip kiviteli tervei, a Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóságnál és a Mélyépítési Tervező Vállalat tervtárában találhatók. Irodalom Dieter (Ditróy): A Sajó folyó csatornázása a Tiszától Miskolcig. Vízügyi Közlemények, 1915. évi 3. füzet. fíercndy: A Sajó hajózhatóvá tétele. A tiszapalkonvai hajózsilip alapozása. Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 78. kötet 24 sz. Ili
