Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
3. A Nyugati Főcsatorna tiszavasvári vízbeeresztő zsilipe
37. ábra. A tiszavasvári vízbeeresztő zsilip az alvíz felől nézve A műtárgy leírása A beeresztőzsilip monolit szerkezetű, 30,2 m hosszú és 15,5 m széles vasbeton építmény (38. ábra). A zsilip felett várható legnagyobb vízszint 99,00 m A. f., a duzzasztott normális üzemi vízszint 94,5 m A. f., a zsilip alatt az öntözési üzemi vízszint 93,8 m A. f., a legkisebb hajózási vízszint 92,8 m A. f. A statikai számításoknál feltételezték, hogy a 99,00 m A. f.-i legnagyobb felső vízszint esetén az alvíz szintje 93,8 m A. f. Az üzemelés során ezt a feltételt szem előtt kell tartani. A beeresztö zsilip alatti altalaj szürke, homoklisztes iszap. A megfelelő talajigénybevételt a műtárgy méreteinek megválasztásával érték el. A beeresztőzsilip statikai számításánál abból a feltételből indultak ki, hogy a műtárgy alatti talaj kitérésének megakadályozására a műtárgy alapja alá és abba bekötve körös-körül 14 m hosszú pallókból Larssen-szádfalat vertek le. Az oldalirányú szivárgás csökkentését is Larssen-szádfalakkal oldották meg, amelyek kétoldalt a hosszirányú Larssen-oldalfalakhoz és a műtárgy oldalfalaihoz csatlakoznak. Föléjük agyagmagot építettek be. A tervezés során az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem I. Vízépítéstani Tanszéke laboratóriumi modellkísérleteket végzett. A modellkísérletek célja a beeresztőzsilip nyílásmagasságának és az utófenék alakjának megállapítása, valamint a vízbeeresztés szabályozása, az utófenék alatt várható talajvízmozgás, az alaplemezre alulról felfelé ható víznyomások, az alaplemez, előfenék és szádfalak szükséges hosszának megállapítása volt. 76
