Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
1. A Tiszalöki vízlépcső
A generátorok hűtése, azok kis fordulatszáma miatt, mesterséges úton történik. A körülfutó csatornából a meleg levegőt elektromotorral hajtott ventillátor szívja s nyomja télen a gépcsarnokba, nyáron a felvíz felöli oldalon a szabadba. A ventillátorokat a 100,50 m-es födém alatt, felülről megközelíthető aknában helyezték el. A 100,50 m A.í. szint felett helyezkedik el a gépcsarnok, amely 19,80 m széles, 72,00 m hosszú és 14,85 m magas. A gépcsarnok vasbeton keretekből áll, melyeknek tengelytávolsága 4,31 m. A szerelőtérnél egy keretoszlop távolság 7,40 m. A kereteket, a darupályatartó gerendán kívül, a külső esztétikai kiképzésnek megfelelő párkánytartó gerendák kötik össze. A 72,00 m hosszú gépcsarnokot dilatációs hézag két részre osztja. A gépcsarnokot hőszigetelés miatt kettős födém zárja le. Az alsó födém légoltalmi előírások miatt monolit kerettel készült és kazettás elrendezésű, míg a szerelőtér felett teljesen sík kiképzésű. A felső födém szelemen gerendákon felvekvő — kőszivacsos Hill-pallókból készült. A felvíz felöli felső kezelőfödém és a gépcsarnok keretlábai között helyezték el a gépfeszültségű, a világítási és a duzzasztómű, valamint a hajózsilip részére szolgáló erőátviteli kapcsolóberendezés celláit. A 2 x 75 tonnás gépházi futódaru végig tud haladni a gépcsarnok teljes hosszában. A szerelőtér felvíz felőli oldalára fut be a rendesnyomtávú vasúti vágány, amely a daru segítségével lehetővé teszi a nehéz géprészek helyszíni kirakását. A gépcsarnok megvilágítását az alsó géptér hosszában az alvízi oldalon vasbetonkeretű ablakok, a i'el- vízfelőli részen, a villamos berendezés cellái mögött, üvegbeton szolgálják. A darupályatartó feletti ablakkeretek a gépcsarnok szellőztetését biztosítják. A szerelőtér oldalt egy-egy kisebb félkör alakú ablakon kívül csak a bejárati homlokzaton kiképzett nagyméretű ablakon és üveges bejárati kapukon keresztül kap megvilágítást. Az esti megvilágítást az alsó födémbe süllyesztett lámpák, és az alsó géptérben a falra erősített lámpák biztosítják. A gépcsarnok fűtése meleg levegővel történik. A meleg levegő előállítása a betétgerenda-raktár épületében elhelyezett kaloriferekben történik, s onnan földalatti csatornán át jut az előbb már említett meleglevegő-csatornába, és az osztja szét a gépcsarnok teljes hosszában. A levegő a szerelőtér végéből ugyancsak a földalatti csatornán át jut vissza a kaloriferekhez. A gépcsarnok vízellátását a szerelőtérben elhelyezett fali csap szolgálja. Innen ágazik le a géphez szükséges egyéb vízvételek vezetéke, valamint az erőtelephez csatlakozó duzzasztómű-pillérben elhelyezett mosdó, zuhanyozó és WC számára a vízvezeték is. A gépcsarnok és a duzzasztómű pilléreinek külső esztétikai kiképzésére az Építőművészek Tanácsa a KÖZÉPTERV-nek a fényképen látható változatát fogadta el kivitelezésre. A gépcsarnok partfelőli végén, az alvízfelőli oldalon, a gépcsarnokhoz csatlakozik a 92,00 és 99,50 m A. f.-i szintig a szobortalpazat, amely a parti rézsűk lezáró tömbjét képezi az erőmű felé. A partfalak az öblözetek rézsűi és az erőtelep be, —ill. kiömlési szelvényének függőleges falai között biztosítanak átmenetet. Vonalozásuk a modellkísérletek alapján alakult ki. A partfalak szerkezetének megválasztása során, a felső, 8,80 m magas partfalnál a kihorganyzott szádfal, míg az alsó, 12,50 m magas partfalnál a Larssennel kombinált szögtámfal bizonyult a leggazdaságosabbnak. A felső partfal 47,40 m hosszú (12. ábra). Szerkezeti megoldás szerint két részre oszlik. Az első rész 12,00 m hosszú, II. új profilú Larssenből vert vasszádfal, amelynek felső végére 94,00 m A.f.-i szintű 1,80 x 0,80 m méretű süveggerenda épült, úgy, hogy a partfal felső síkja 95,30 m A.f.-i szintű. A szádfal kettős kihorgonyzású. A föhorgonysor 90,70 m A.f.-i szintben fogja meg a szádfalat.
