Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
1. A Tiszalöki vízlépcső
Alapozási síkja 85,00 m A. f.-i szintű, és csak a duzzasztómű pillérénél ér el 83,50 m A. f.-i szintet. A pillér teteje legnagyobbrészt 95,30 m A. f.-i és csak a duzzasztómű pillérénél — torzfelület átmenettel — 98,00 m A. f.-i szintű. Ezt a két szintet lépcső köti össze. A hallépcső főleg a kecsege átjutása miatt, medencesorozatos típusban épült. A medencék elválasztó falain a kecsegék számára fenékbúvó nyílás, más fajta halak számára pedig felső bukónyilás készült. A bögék 1,20 x 1,50 m-es méretűek. A hallépcső üzemelési idejében mértékadó szintkülönbség 72 bögére oszlik, úgy, hogy a bögék közt a vízszintkülönbség csak 10 cm. A hallépcső bejárata táblás elzárással zárható le. A bögéket egymástól előregyártott vasbeton-pallók választják el. A legalsó és a legfelső pallóban képezték ki a fenék, ill. a felső bukónyilást. A később esetleg szükséges cementbepréselés céljára 9 db csövet építettek be, a duzzasztóműnél ismertetett módon. A hallépcső 29—51 jelű bögéje a duzzasztómű pillérében van. A terelőpillérekhez való csatlakozásnál a vízzárást körülfutó kenderkötél-szigetelés biztosítja. Az alsó öblözetben a vízerőtelepből kilépő víznek a főmederbe való visszavezetésére, a duzzasztómű és a vízerőtelep utófeneke közti szintkülönbség, valamint a duzzasztómű mögött keletkező fedőhengereknek a vízerőteleptől való távoltartására szolgál a 35,00 m hosszú alsó terelőpillér. Miként a felső pillér, úgy ez is szádfalakkal körülvett betontömb, amelyben a hallépcső vége és takaréküregek vannak, ugyanolyan vízbevezetéssel és levegőztető berendezéssel, mint a felső pillérben. A pillér alakját modellkísérlet határozta meg. A pillér alapozása 80,20 és 81,20, míg a pillér teteje 92,00 m A. f.-i szintű. A pillér — a végétől számított 16 m-re, 84,80 m A. f.-i szinttől felfelé — osztóhézaggal két részre osztott. A pillérbe 7 db cementbepréselő csövet építettek be. A duzzasztómű szélső pilléréhez és a terelőpillérhez csatlakozik az erőtelep 47,80 x 62,50 m-es betontömbje, amelybe három turbinát és generátort, valamint segédberendezéseket építettek be. A gépegységek egymástól való távolsága 19,40 m. A betontömbből a part felöli oldalon 9,5 m-es konzol nyúlik ki a gépcsarnok szélességében. Itt helyezték el a házi üzemi transzformátorokat, azok kapcsolóberendezéseit és felette a szerelőteret. Az erőtelep teste osztóhézag nélkül egy tömbben épült meg, csak a 72,00 m hosszú gépcsarnokot osztották osztóhézaggal két részre. Ilyen nagy betontest osztóhézag nélkül még nem épült Magyarországon. Igaz ugyan, hogy az alsó kezelőtér alvíz felőli oldalfalán később három hajszálrepedés keletkezett. Ezek eredete azonban még nem tisztázott. A repedéseket azóta a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet rendszeresen vizsgálja. A szádfalak törés nélkül futnak végig az erőtelepnél is. A földmunka csökkentése érdekében az erőtelepet a duzzasztómű és a partfelőli oldalán szádfal határolja. Az oldal-szivárgási út hosszabbítására a fel- vízfelőli konzolba bekötve és azon túl is, összesen 24,8 m hosszban, oldalbekötő szádfal épült; felette — mivel a 16 m-es szádfal nem volt elég hosszú — 2,00 m széles agyagfal épült, 95,00 m-es szintig a munkagödör rézsűjéig. Az erőtelep alatti szivárgás megfigyelésére 12 db, az oldalszivárgás megfigyelésére pedig 29 db piezométeres csövet építettek be az erőtelep környezetébe. A vízerőtelep vízfolyásirányú főmetszete a 13. ábrán látható. A kiemelt munkagödörbe 15 cm vastag kiegyenlítő betonréteg került, s erre hordták fel a bitumenes szigetelőréteget. A vízerőtelep statikai szempontból együttdolgozó része a szívócsövet, csigaházat és előcsatornát képező alaplemezek és födémekből kialakult nagymerevségű test, az ún. alaptest. Az alap30
