Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
14. A nicki duzzasztómű
A törpe vízerőtelep üzemzavara esetén a duzzasztómű melletti telepen elhelyezett benzinmotorral hajtott dinamó szolgáltatja az áramot. A gát alatti kimosások megakadályozására P flelsrhi nyer-rendszerü utófeneket építettek. Ez a berendezés 4,5 m hosszú vasbeton cölöpökön nyugvó vasbeton lemezből áll. A lemez felső felületét vörös fenyőfa burkolattal látták el. Az egyes gátnyílások utófenekét vasbeton cölöpökre alapozott osztófalak választják el egymástól. A duzzasztómű nyílásai általában állandóan zárva vannak. Nagyobb vízhozam esetében először a hordaléklebocsátó nyílást nyitják, majd a többi nyílást, szükség szerint. Télen, jégbeállás előtt a bal oldali két nyílás gátszerkezetét rögzítik és a jég megindulásakor a jeget a hordaléklebocsátón és a jobb oldali nyíláson eresztik le (142. ábra). A fedelek alatti űrt általában havonként egyszer, és minden nagyobb árhullám után tisztítani, öblíteni kell. Az üzemvízcsatornát általában évente egyszer, tavasszal tisztítják, s ezalatt kb. két hétig szünetel a duzzasztás. Az építés A szabadalmakkal összefüggő gátépítmény terveit a bécsi Pfletschinger József-cég készítette, aki a Huber és Lutz-cég magyarországi érdekeit képviselte és ezenkívül az építési munkálatok során műszaki tanácsadó is volt. Ugyanez a cég kapott megbízást a fedeles gátszerkezet és tartozékainak szállítására és felszerelésére. A cég a vasszerkezetet a győri Vagon és Gépgyárral készíttette el. A Pfletschinger-cég által készített terveket a Vízrajzi Intézet tanulmányi csoportja felülvizsgálta, részben átdolgozta, kiegészítette és ő készítette el a szabadalmaktól független terveit is. A gát építészeti kialakítása dr. Kotsis Iván oki. építészmérnök nevéhez fűződik. A hordaléklebocsátó zsilip vaszárószerkezetét a felvonóberendezéssel együtt, továbbá a törpeerőmű gépberendezését a Ganz gyár készítette és szerelte fel. A duzzasztómű mélyépítési munkáit Széchy Endre oki. mérnök, építési vállalkozó végezte, a helyi építésvezető Széchy Károly oki. mérnök volt. A kiegészítő munkákat a Társulat végezte házi kezelésben. Illés Aladár társulati központi mérnök irányításával. A duzzasztómű építésével kapcsolatban a Társulat mozgalmat indított, hogy a gátat vízerőhaszno- sításra alkalmas méretekkel építsék meg. Azért két tervvázlatot dolgoztak ki, egy kisebb méretű és egy. a vízerőhasznosításra is alkalmas, nagyobb méretű duzzasztómű terveit és a versenytárgyalást is ennek megfelelően hirdették meg. Mivel azonban a vízerőhasznosításra gazdasági okokból nem volt lehetőség, a kisebb szelvényű duzzasztómű épült meg, a jelenlegi alacsonyabb duzzasztási magasságra. Az építkezés 1930. XI. 11-én indult meg a kitűzéssel és az iparvasút kiépítésével Kenyéri vasútállomásról. Az alapozásokat, három ideiglenes Larssen-vasszádfallal külön-külön körülzárt munkagödörben végezték. Az első munkagödörben a jobb oldali gátfőt, a hordaléklebocsátó zsilipet és a zsilip bal oldali pillérét, a másodikban a középső gátnyílást és a bal oldali mederpillért, a harmadik alapgödörben pedig a balszélső nyílást és a bal oldali gátfőt építették meg. Az altalaj a duzzasztómű helyén — 4 m mélységig folyami hordalék, ettől — 5,40 m-ig agyag, majd ezalatt futóhomok rétegből áll. Mivel ez a körülmény csak az építkezés során derült ki, a terveket meg kellett változtatni, és az alap legmélyebb részeit nem vihették le a tervezett mélységig.
