Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
14. A nicki duzzasztómű
re, a jelenlegi duzzasztógát felett 200 m-re, beton fixgátat és a Kis-Rába vízmennyiségének szabályozására kétnyílású, öntöttvas zárószerkezetű beton csőzsilipet épített a baloldali árvédelmi töltésben. Ebben az időben a bebocsátandó vízmennyiség 3,5 m3/s volt. 1895—1916 között ugyanazon a helyen beton- és rőzsegát váltották egymást, úgyhogy a tönkrement gátat ötször építették újjá. A Rába legnagyobb árvízmennyiségét 1907-ben már 1100 m3/s-ban állapították meg. Az igen szűkre méretezett beton- és rőzsegátakat állandóan megrongálták és megkerülték az árhullámok és a jég, ezért fenntartásuk nem volt gazdaságos. Gyakori kieséseket is okozott a Kis-Rába vízszolgáltatásában. Ezeknek a nehézségeknek az elhárítására, a Társulat korszerű, mozgatható duzzsaztógátak létesítését határozta el (137. ábra). Az 1929. évi III. te. 7. § felhatalmazása alapján, a földművelésügyi miniszter 50686/1929. X. 1. sz. rendeletével kötelezte a Társulatot az elpusztult fixgát helyett egy korszerű duzzasztógát építésére és üzemben- tartására az érdekeltség költségén. Az építési munkákra fedezetül 250 000 P-ig terjedő államsegélyt és 750 000 P előleget engedélyezett a Társulat részére. A földművelésügyi miniszter a Társulat kívánságára a tervezési és építési munkálatok irányítására a Vízrajzi Intézetet és annak igazgatóját Dieter (Ditróy) Jánost rendelte ki. A tervezőknek hosszas vizsgálatokat kellett folytatni a megfelelő gátrendszer megválasztására, mivel a költségek a rendelkezésre álló egy millió P-t nem haladhatták meg. A fixgát, a Rohringer Sándor által javasolt csőgát, valamint a Benedek József-féle Stonaij-táblás gát költségei túl magasak voltak. Olcsósága miatt szóbakerült a Boulé-táblás rendszer is, de végül Gillyén Sándor igazgató-főmérnök javaslatára a svájci Huber és Lutz oki. mérnökök szabadalmát képező nyerges (fedeles) gátrendszert fogadták el. Ennek költség-előirányzata 822 000 P volt. A Rábából kivezetett vízmennyiség 1907 után az utolsó fixgát elkészültekor már 8 m3/s volt. Ez a víz- mennyiség a felhasználás szerint a következőképpen oszlott meg: 3.5 m3/s a Kis-Rábába, 2,0 m3/s a Répce vízpótlására és 2.5 m3/s a Keszegérbe öntözés céljára. A megnövekedett vízszükséglet biztosítására a régi vízkivételi művet kiegészítették egy háromnyílású csőzsilippel, amely a régi zsilip felett kb. 200 m távolságban épült (138. ábra). A régi betongát maradványait robbantással, a rőzsegát maradványait pedig kézi erővel, amennyire csak lehetett elbontották, nehogy azok a jéglevonulást akadályozzák. 176 138. ábra. Gsőzsilip (Nick)
